Nem hasonlít már múlt és jelen – Florian Zeller: The Father

Anthony Hopkins ismét a csúcsra tör Florian Zeller intelligens kivitelű „hétköznapi pszichohorrorjában”, mely nemcsak egy hatalmas színész jutalomjátéka miatt érdemes a figyelemre: a The Father egyúttal egy mértéktartó, de bámulatosan formaérzékeny rendező izgalmas bemutatkozása.

A jelentés elveszett – Sofia Coppola: On The Rocks

Sofia Coppola legújabb moziját talán valamiféle könnyed szerzői műfajfilmnek szánhatta, de sajnos egyik tekintetben sem váltja be az ígéreteit: műfajfilmhez képest túlságosan sovány a cselekménye, szerzői mozihoz képest pedig kevés a lényegi tartalom és a stílus.

Óvatos emlékezés – Emmanuel Osei-Kuffour: Black Box

Az emlékezet és a kortárs technika viszonya egy igen hálás, releváns és filmnyelvi lehetőségekben is gazdag téma (pl. Memento), azonban a Black Box inkább lesz egy elfogadható, de nem túl ötletes vagy emlékezetes Black Mirror-feldolgozás, mintsem egy önálló, erős koncepcióval rendelkező film.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó nemlétre – Kirsten Johnson: Dick Johnson is Dead / Dick Johnson halálai

Kirsten Johnson második egészestés dokumentumfilmje egy különleges apa-lánya kapcsolat közelgő végnapjait mutatja be merész fekete humorral, elemelt fikciós elemekkel és önreflexív játékokkal. A Dick Johnson halálai az idei Sundance Filmfesztivál csodabogara lett és immár a Netflix kínálatában is elérhető.

A fikció felszabadít – Interjú Visky Ábellel, a Mesék a zárkából rendezőjével

Visky Ábel első egészestés dokumentumfilmjében egyszerre két nagyon érzékeny szereplőkategóriával dolgozott: börtönbüntetésüket töltőkkel és hátrahagyott gyerekeikkel. Arra volt kíváncsi, hogy a mese és a film nyelve közelebb hozhatja-e egymáshoz a szétszakított családtagokat. A Mesék a zárkából a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutatkozik, a Kolozsvárról indult filmrendező ennek kapcsán beszélt arról, hogy hogyan jutott el a merész koncepciótól a kész filmig.

Ketten a világ ellen – Apák és lányok a filmvásznon

Jó apák, rossz apák, önző apák – és olyanok, akik valójában nem is ismerik a lányukat. Velük szemben dacos lányok, hősies és okos lányok, önálló vagy éppen megmentésre szoruló lányok. Az emberi/családi viszonyok és kötelékek különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében apákkal és lányaikkal foglalkozunk.

Torlóár és megtorlás – Constantin Popescu: Pororoca

A pororoca, azaz torlóár szó jelentése a wikipédia szerint: „a hidrológiában az a jelenség, amikor a dagály által kiváltott hullám felhatol egy folyó medrébe.” Emellett a szó maga vélhetően a portugál pororoca kifejezésből származik, amelynek jelentése: elpusztítani mindent. Pontosan ez történik Constantin Popescu filmjének főszereplőjével is, egy kellemesnek ígérkező délután a parkban tönkreteszi az életét, ő pedig mindent maga körül.