Balázs Béla politikai harcai a filmesztétika porondján

[Esszépályázat 2021 – 3. hely] 2019-ben volt 70 éve, hogy elhunyt Balázs Béla a magyar filmtudomány nemzetközi szinten legismertebb alakja, és 2024-ben lesz 100 éve, hogy megjelent a főművének tekinthető A látható ember, mellyel hírnevét megalapozta. Balázs a korai filmnek érzékeny és éles szemű kutatója volt. A közelképről és a film aurájáról szóló gondolatai a mai napig érvényesek és a téma kutatói számára megkerülhetetlenek. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy a balázsi filmesztétika a kezdeti – kritikusai által felületesnek ítélt – marxizmusából hogyan változik át a szovjet tömb kultúrharcának céltáblájává.

A mozgás tükre – Karol Irzykowski: A tizedik múzsa – A filmesztétika kérdései

Karol Irzykowski neve nem csenghet túlzottan ismerősen a filmesztétika kérdéseivel valamelyest tisztában lévő magyar olvasóknak sem; pedig a nevezett lengyel írónak, kritikusnak és filmesztétának jelentős szerepe volt – hazájában legalábbis – a mozgókép elméleti megalapozásában, egyáltalán: a filmnek mint potenciális művészi értéket hordozó médiumnak az akadémiai szintű elfogadtatásában.

Más hangok, más szobák – A Balázs Béla Stúdió 50 éve – Interjú Páldi Líviával, a kiállítás kurátorával

A BBS csepp volt a tengerben: egy periférián működő filmes műhely, ahol mégis vagy éppen ezért kiemelkedő alkotások születtek és a magyar filmtörténeti kánon meghatározó részévé váltak. A BBS története azonban még nem zárult le. A Műcsarnok kiállításával a filmek beírták magukat a művészettörténet nagykönyvébe is.

Balázs Béla filmkritikái és A látható ember – Balázs filmesztétikájának alapjai

[A DocuArt Balázs Béla-pályázatának nyertes munkái] Hét kritika segítségével fogom bemutatni, hogy milyen szemszögből közelítette meg Balázs Béla a filmeket, hogy már a kritikákban megjelentek azok a fogalmak, amiket később A látható emberben a középpontba állított, és hogy milyen erős a hasonlóság a kritikák és A látható ember között.

A vég és határoltság szerepe Balázs Béla Halálesztétikájában és A Kékszakállú herceg várában

[A DocuArt Balázs Béla-pályázatának nyertes munkái] Ezúttal nem a filozófiai előzmények s nem a századforduló filozófiai sokszínűségének kontextusában idézzük meg a balázsi Halálesztétika gondolatmenetét. Nem esik itt szó Simmel, Schopenhauer, Nietzsche vagy Weininger hatásáról, jóllehet ezekből az olvasat-irányokból is érdekes karakterjegyeket nyerne a Halálesztétika. Ugyanakkor ez az esszé sem mentesül a filozófiatörténeti érdeklődéstől, hiába nem kíván szaktanulmány lenni.

És most? És most? – Gondolatok Balázs Béla filmes munkásságáról

[A DocuArt Balázs Béla-pályázatának nyertes munkái] 85 éves A látható ember című filmművészeti, filmesztétikai mű, a maga korában sok nyelvre lefordított bestseller – most egyszerűen csak alapmű, amit nemhogy nem lehet elkerülni, hanem nagy valószínűséggel az első szak-, tan- vagy ismeretterjesztő könyv, ami a témával ismerkedők kezébe kerül, legyenek puszta érdeklődők vagy esztétikai-filmes tanulmányaikat kezdők.

„A dolgok titkos köze” – A metafora metafizikája. Balázs Béla metaforaértelmezése poétika és filozófia metszéspontjában

[A DocuArt Balázs Béla-pályázatának nyertes munkái] „És ha a lélek először eszmélvén valamire, gondolat és fogalom előtt megérzi dolgok titkos közét egymáshoz, akkor metaforával szól, mert az elsőbb, kezdetlegesebb a névnél.” – írja Balázs Béla1 a sokáig a retorika és esztétika sajátjának, de mára már a gondolkodásunk alapadottságának tekintett metaforáról.

„A zene nem zene, a szöveg nem szöveg” – Új narrativitás a Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiben

A történetmentesség fogalma – amennyiben történeten a világot sajátos és analitikus fikciós stratégiákkal megközelítő „eseményt” értünk – összeegyeztethetetlen a mozgóképpel. A filmmédium maga az a fikciós stratégia, mely a világról való gondolkodás új módszereit, formai-technikai perspektíváit megteremti, ez által egy vizuális alapokon szerveződő világot és a fikcionalitás új korszakát fedezi fel.