Az erdélyi krimi is lehet olyan izgalmas, mint a skandináv – Beszélgetés Bagota Bélával

Bányászthriller forog februártól az erdélyi hegyekben, aminek a hátterében ott kísért a rendszerváltás, a gyerekkereskedelem, és mindaz a feszültség, ami felhalmozódott az elmúlt húsz évben a magyarok és románok lakta kisvárosokban. De miért megy egy budapesti rendező Erdélyig a thrillerével? Miért vállalja a fagyoskodást mínusz húsz fokban? És milyen embernek ismerte meg Ridley Scottot? Mi döbbentette meg Angelina Jolie forgatásán? Bagota Béla mindezek mellett arról is mesélt, mikor érezte úgy, hogy kilökődött az űrbe, és mit köszönhet a Filmtettnek.

Ne az ördögöt fessük a falra – Andrei Dăscălescu: Planeta Petrila

Az idei TIFF egyik legnépszerűbb filmje – a román napok közönségdíját is elvitte – egy dokumentumfilm, a Planeta Petrila volt. Az, hogy dokumentumfilm közönségdíjat nyerjen, önmagában is sokkoló a mai világban, pláne, hogy utána még moziban is bemutatják. A közönség persze nem téved, sőt, ezúttal a forgalmazó sem: a Petrilla bolygó maximálisan megérdemli a szeretetet.

A barátságon innen – Matthew Warchus: Pride / Büszkeség és bányászélet

A Büszkeség és bányászélet magyar címe kivételesen igen ötletes. E filmben nem csak bányász szakszervezetisek és melegjogi aktivisták találnak egymásra kapcsolatuk kezdeti nehézségei után (már-már egy Austen-regény módjára), de két angolszász mozis zsáner, a brit „mosogatódráma” és a queer film is jól megfér egymás mellett.

A walesi bánya – John Ford: How Green Was My Valley / Hová lettél, drága völgyünk?, 1941

A film sikerének titka és legnagyobb erénye talán a közvetített értékek mélyen humánus voltában, a szereplők szerethetőségében és a jellemrajzokba bújtatott humorban rejlik. Mindennek köszönhetően a néző a szeme előtt változó bányászvilágba sodródik érzelmileg, és a kellemes két óráért cserébe még a hibákat is megbocsátja a film készítőinek.