Romantikus komédia a romantikus komédiáról – Will Gluck: Friends With Benefits / Barátság extrákkal

Bizonyára sokan emlékeznek még Will Gluck gyöngyszemére, a nem is olyan rég kifejezetten nagyot sikert aratott Könnyű nőcskére. Olive remekül egyben tartott, felemelő történetét Gluck a tisztességesen felépített karakterek mellett filmtörténeti- és zsánerismereti reflexiókkal emelte ki a középszerből. Gluck idei alkotását, a Barátság extrákkal című romantikus vígjátékot is hasonló fogaskerekek hajtják előre – méghozzá szélsebes tempóban. Azonban Jamie (Mila Kunis) és Dylan (Justin Timberlake) barátság és szerelem közt a lepedők alá hulló kálváriája szerethető ugyan, de közel sem nevezhető gördülékeny, koherens műnek, melynek több oka is van.

Újra a régi úton – Matthew Vaughn: X-Men: First Class / X-Men: Az elsők

Hollywood háza táján az utóbbi években margóra szorult a drámai szuperhősfilm. Míg a Marvel-műhely rendre „rock-and-roll” életérzéssel vizezi a veretes magánmitológiákat (Vasember, Thor), addig egy parodikus húrokat pengető, deheroizált világképpel operáló divathullám (HA/VER, Zöld Darázs, Super) is születőben van. Ebben az oázisban üdítő alternatívát kínál a mutánsok nagyelbeszélését eredőjénél megragadó X-Men: Az elsők.

Ezt nem kellett volna – John Hamburg: I Love You, Man / Spancserek

Nagyon régen láttam már ennyire zavarba ejtő filmet. Témafelvetése helytől és időtől független, ezért első látásra akár izgalmas drámának is tekinthetnénk. Ezt azonban úgy akarják eladni nekünk, hogy könnyű kis romantikus vígjáték formájába csomagolják. E két műfaj ellentétéből pedig valami nagyon szokatlan születik meg.

Fű alatt – John A. Davis: The Ant Bully / Hangya Boy

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még igazi eseményszámba ment egy-egy egész estés animációs film premierje? Hol vannak azok régi szép idők, amikor még az „egészestések” kuriózumnak számítottak? Talán örökre elfeledhetjük, mint ahogy azt is, hogy korunk animációs filmjei igazán eredeti ötletre építsenek. Korunk animációs filmjeinek ugyanis gyakran visszatérő motívuma az apróra zsugorodott/zsugorított kisfiú, aki megváltozott méreteiben is kénytelen megállni helyét a (félelmetessé változott) világban, és itt elég ha csak a svéd Selma Lagerlöf Nils Holgerssonjára gondolunk.