Az osztrák filmstúdiók történetéből

Ausztria kulturális önértelmezésében a filmművészet sokáig háttérbe szorult a zene, a színház vagy akár a képzőművészet mögött. Az, hogy az osztrák film mára az európai filmélet karakteres szereplőjévé nőtte ki magát, a 80-as évek elején bevezetett filmtámogatásnak köszönhető. De vajon milyen alapokon épült fel ez a viszonylag fiatal struktúra, és milyen gyártási rendszerek váltották egymást az osztrák filmben a 20. század során?

Magnum opus – Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia (Liebe, Glaube, Hoffnung)

Egy osztrák család női tagjai külön-külön töltik vakációjukat: Teresa a vakítóan fehér kenyai partokon keresi a feketék egzotikus romantikáját; nővére, Anna Maria végre élete legnagyobb szerelmének, Jézusnak szentelheti minden szabad percét; lánya, Melanie pedig egy túlsúlyos tizenévesektől hemzsegő diétázó-táborban próbál megszabadulni fölösleges kilóitól és lehetőleg ártatlanságától is. Három nő, három történet, három nagyjátékfilm: fikció vagy dokumentált valóság? 

Minden páratlan órában – VIENNALE 2009, október 22 – november 4.

Egy neves nemzetközi felmérés jóvoltából május óta tudjuk, hogy jelenleg Bécs a világ legélhetőbb nagyvárosa. Az a metropolisz, ahol a kiegyensúlyozott élet, s azon belül a kultúrával való találkozás esélyei jobbak, mint bárhol bolygószerte. Ebbe a közegbe illeszkedik a Viennale majdnem kéthetes filmfesztiválja, amely nemzetközi programjával évről évre ezreket csábít moziba október végén-november elején. A 6 vetítési helyszín idén 94 800 nézőt vonzott összesen.