Csak sikerült belecsempészni a drogháborúba Hollywoodot – Stefano Sollima: Sicario: Day of the Soldado / Sicario 2: A zsoldos
A minek kell mindennek folytatást gyártani? című örökzöld kérdés aktuális elszenvedője: Sicario 2.
A minek kell mindennek folytatást gyártani? című örökzöld kérdés aktuális elszenvedője: Sicario 2.
Két Oscar-díjas színész is szerepel benne, de az Egy tökéletes nap nem hollywoodi film, és ez nagyon jót tett neki. Cannes-ban a Rendezők Kéthetében mutatták be, megérdemelten.
Új filmjében ismét rákacsint a gazdasági helyzetre az azt igencsak értő Oliver Stone, de ezúttal mindezt a legalizálás küszöbén álló marihuánabiznisz díszletei között teszi.
Jelenleg a városfilmek fékezett habzású utóéletének lehetünk szemtanúi olyan turisztikai reklámszkeccsek képében, mint a Párizst, vagy New Yorkot elcsöppenésig szerető félsikerek. Ezek a filmek csupán töredezett formájukban és témájukban hasonlíthatók össze Ruttmann alapművével (vagy esetleg az Ember felvevőgéppel és a Nizzáról jut eszembe egyes aspektusaival). Ezek a filmek – miként a Havanna, szeretlek – nem hiteles kordokumentumok, csak annak szeretnének látszani. Továbbá a Ruttmann által csúcsrajáratott objektivitás sem jellemzi őket, mely a mai napig sokkal jobban működő eszköz lenne egy-egy városimázs megalkotására, mint a turizmust és képeslapiságot felpiszkáló gyermeteg fikciók.
Nemrég mutatták be Romániában Steven Soderbergh Che Guevara-filmjének első részét, amelyben a legendás bolíviai gerilla szerepét Benicio del Toro alakítja. A rossz fiú karakterébe skatulyázott színész pályája tovább ível – újabb skatulyákon és újabb lehetőségeken át.
Nemrég mutatták be Romániában Steven Soderbergh Che Guevara-filmjének első részét, amelyben a legendás bolíviai gerilla szerepét Benicio del Toro alakítja. Kicsoda, honnan indult és merre ívelt – mostanig – a színész pályája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ alábbi írásunk.
„Én most kicsit elmegyek, maguk csak folytassák az ellenállást, míg visszajövök” – mondja a nagyképű, de gyáva helyőrségi parancsnok a beosztottjainak, Castro és Che seregeinek előrenyomulása láttán. Valami hasonlót mondhatott Soderbergh is a stábjának forgatás közben. És úgy tűnik, ezt ő sem gondolta komolyan: valahol a vágószobában kapcsolódhatott be újra a munkálatokba.
Szinte hihetetlen, hogy már pár napja vége a fesztiválnak, és az még hihetetlenebb és szomorúbb látni, amikor a fesztiválpalota kezd elnéptelenedni. Múlt pénteken már bezárt a Market, és a sajtósok egy része is elszivárgott még a zárógála előtt. Egyedül annak nem kell sajnálkoznia, aki lemaradt a zárófilmről...
Az amerikai filmek optimisták. Hozzászoktunk, hogy ha kell, ha nem, happy end-re happy end-et halmoznak. Jobb esetben ezek a mosolygós végkifejletek hihetők. De Amerikának az sem gond, ha a végső felhőtlen boldogság valószínűtlen. A lényeg a néző elvárásainak kielégítése. A kedves mozibajáró nagy csokor vörös rózsára, közhelyes szerelemre vár, és meg is kapja.