Ha Magyarországra jössz – Vranik Roland: Az állampolgár

A Menedék Filmklubban mutatták be először Vranik Roland legújabb játékfilmjét, amely egy igen aktuális jelenséggel, a menekültek beilleszkedésével foglalkozik. Az állampolgár erőssége, hogy nem didaktikus módon beszél erről az érzékeny témáról, helyette egy emberi drámát mutat be, melynek főszereplői különböző élethelyzetekben próbálnak megküzdeni a bürokratikus világ nehézségeivel.

Menjek/Menjek – John Crowley: Brooklyn

A migránskrízisre és Trump menekültellenes politikájára adott válaszként az ír John Crowley egy sallangmentes bevándorló-románccal szelte át az Atlanti-óceánt, hogy partot vessen a legjobb film Oscar-jelöltjei között.

A bűn hálójában – J.C. Chandor: A Most Violent Year / Egy durva év

J.C. Chandor újra ringbe száll az amerikai függetlenek színében, és a harmadik menetben sem fekszik le senki kedvéért. Az A Most Violent Year (magyar címén Egy durva év) azon túl, hogy sebészi pontosságú szintézise a rendező első két remekművének, egy olyan ritka film, amit ezelőtt még senki nem láthatott.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 3. rész: Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

Vászonravalók – Olivier Nakache, Eric Toledano: Intouchables / Életrevalók

Hogyan lehet az, hogy egy jószerivel ismeretlen francia film akkora sikert arasson Európában, amire talán az Új-Hollywodként emlegetett amerikai reneszánsz (vagy inkább invázió) óta nem került sor? Az Életrevalókat ugyanis zabálják a franciák (máris minden idők harmadik legnézettebb filmje lett a moziban), de Németországban, Belgiumban, meg egyáltalán minden nyugat-európai országban tarolt – és most elkezdte honi sikerkörútját is: úgy tűnik, a tradicionálisan frankofon (de legalábbis frankofil) román közönség is szereti. Azt már hozzá sem fűzöm, hogy amerikai bemutató nélkül is (!) rákerült az IMDb 250-es toplistájára. Miképp lehet ennyire sikeres egy francia film? Úgy, hogy igazából hollywoodi.