A Fehér Ház (h)arcai – Amerikai elnökök az álomgyárban

Bizonyára a nagyvárosi legendák körébe tartozik, mégis bájosan vicces az anekdota, miszerint állítólag vannak olyan amerikai fiatalok, akik a tavalyi elnökválasztásokat követően meglepődve vették tudomásul, hogy Barack Hussein Obama az Amerikai Egyesült Államok első színesbőrű elnöke: ők ugyanis azt gondolták, hogy Morgan Freeman volt az, hiszen látták a tévében.

Egy nótaíró emlékezete – George Tilman Jr.: Notorious

A Notorious szó hallatán különböző szubkultúrák nyáltermelése is beindul. A filmbarátok észlelési horizontján Hitchcock ’46-os thrillere, illetve egy esetleges remake-je jelenik meg. A jól informált plázacicák Ralph Lauren aranysárga szegélyű fekete dobozba csomagolt parfümjét idézik fel, a hip-hop rajongóknak pedig egyértelműen a hájas Biggie Smalls ábrázata villan be.

A rendkívüliség hagyományos dicsérete – Gus Van Sant: Milk

Úgy látszik, a filmek stílusa menthetetlenül hasonul a főhős tevékenységéhez: a közéleti személyiségeket, politikusokat középpontba állító biopic-ek stílusjátékok helyett a tárgyilagossághoz és dokumentarista hangvételhez vonzódnak. Gus Van Sant kísérletező kedvű alkotások után (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok) egy életrajzi filmmel próbál beférkőzni az akadémia kegyeibe.