Realizmus, hazugság, videó – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek I.

A Blair Witch Project hisztérikus sikere a kritikusok körében fanyalgók, a pénztáraknál pedig dollármilliók sorát termelte ki. Mára áldokumentarista mitológiáját éppúgy kívülről fújjuk, mint a kreatív, vagy copy-paste-mechanizmust alkalmazó epigonok hibáit is. A jobb esetben intenzív horrorélményen felül azonban e filmek társadalomkritikáról, a valóság „posztmodern” paradoxonjáról, ill. a kamera hétköznapi szerepéről is mesélnek.

Hasznos az ördögűző a háznál – Jaume Balagueró & Paco Plaza: [REC] 2

Míg a [REC] a szinte osztódással szaporodó „found footage”-alom kötöttségeiből és stilisztikájából az utóbbi évek egyik legizgalmasabb klausztrofób akció-horrorját hozta ki, addig a folytatás egy természetfeletti csavarral és a megszorítások hátrahagyásával rajzolta át a franchise alműfaji térképét. A [REC] 2 a Youtube-generáció és a „first person shooter”-fanatikus nemzedék esszenciális horrorfilmje.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

A Blair Witch Ghost House Project – Oran Peli: Paranormal Activity / Parajelenségek

Éppen ma mutatják be Magyarországon is a Paranormal Activity című, minimális költségvetésű horrort, ami az USA-ban már a premier hetében elképesztő bevételeket hozott. A mozi teljes egészében a 10 éve bemutatott The Blair Witch Project formulájára épül, és bebizonyítja, hogy okosan is le lehet húzni egy filmről azt a bizonyos második (vagy sokadik) réteg bőrt.