A csillogó showbiznisz és a szomorúság mögötte – Thomas Kail, Steven Levenson: Fosse/Verdon

Ha Bob Fosse és Gwen Verdon a napjainkban élnének, minden kétséget kizáróan máris Fordont vagy Verse-t csinált volna belőlük a közvélemény. Ráadásul ők tényleg érdemesek arra, hogy fogalmat kreáljanak belőlük: évtizedeken át uralták Broadway-t, bajtársak voltak a munkában és a szerelemben egyaránt, és annak ellenére is lelki társak maradtak, hogy belátták: nem képesek együtt maradni. Kompromisszumokkal, önámítással, lemondással és fájdalmakkal, ugyanakkor páratlan sikerekkel és szenvedéllyel járó kapcsolatukat az FX új sorozata, a Verdon/Fosse mutatja be.

Szeszélyes, halálos évszakok embere – Fred Zinnemann: A Man For All Seasons / Egy ember az örökkévalóságnak, 1966

1967-ben a legtöbb, egész pontosan hat Oscar-szobrot Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című filmje kapta. Mórusz Tamás fővesztésének fondorlatokban gazdag históriáját a rendező a Délidő / High Noon reneszánsz párdarabjának szánta. S valóban, Kane és VIII. Henrik kancellárja számára a legnagyobb veszélyt mindkét filmben saját környezete jelenti. Pontosabban az a meggyőződés, amely szerint a civilizáció vívmányai fogják össze a közösségeket. Ám ez hit, amikor delet üt az óra, s a nap vakítóan ragyog, a bakó suhintása közben ellenük fordul, s vészjósló disztópiává válik.

Cifra nyomorúság – Tom Hooper: Les Misérables / A nyomorultak

Lehet, hogy divat lesz Hollywoodban elővenni a mindenki polcán ott árválkodó „nagy klasszikusokat”, leporolni őket és megpróbálni úgy filmet készíteni belőlük, hogy sikeres legyen a próbálkozás? A tavalyi év filmes eseményeiből erre (is) következtethetünk, hiszen az Anna Karenina után most itt van A nyomorultak, még ha ez utóbbi nem is annyira Victor Hugo regényéből, mint a Broadway-n már rongyosra játszott musicalből építkezik.

Úgy muzsikál, muzsikál…. a musical – Harry Beaumont: The Broadway Melody, 1929

Technikai szempontból hiperújdonság, drámai szempontból viszont nevetséges színjáték. Valahogy úgy hathatott megjelenésekor, mint most az Avatar – híg sztori, szépen csomagolt 3D-s kiszerelésben. Annyi különbséggel, hogy ez a „másik” dimenziót nem láttatta, hanem végre megszólaltatta. Hölgyeim és uraim: következzen a The Broadway Melody.

Mindent Margóról – Joseph L. Mankiewicz: All About Eve / Mindent Éváról, 1950

Joseph L. Mankiewicz-et leszámítva nem sokan – akarom mondani: senki nem mondhatja el magáról, hogy két egymás utáni évben is tarolt az Oscar-gálán, ami a legjobb rendezést és a legjobb forgatókönyvet illeti (Mindent Éváról és Egy levél három asszonynak). Mankiewicz nemcsak hogy csodálatosan megbirkózott e kettős szereppel, hanem ráadásképp még produceri erszényét is résen tartotta, finanszírozást igénylő, ígéretes produkciók után vadászva…

Focimeccs felvételről – Herendi Gábor: Valami Amerika 2

A rendszerváltás utáni egyik legsikeresebb magyar film második része igazi folytatás: nem játssza el, hogy az előző megnézése nélkül is érthető lenne, nem próbálja a kínos újat mondás vágyával újragondolni a karaktereket, és nem tesz túl nagy erőfeszítéseket a részletek kidolgozása érdekében. Pörgős, rekeszizom-próbáló és a sequelség tünetei ellenére friss mozi a Valami Amerika 2.