Van itt egy „bolond” ember, aki úgy, de úgy rajzol… – Beszélgetés Szilágyi Varga Zoltán Balázs Béla-díjas grafikussal, animációs rendezővel

A Monológ, az Aréna, a Gordiuszi csomó, valamint A jókedvű örmény temetése rendezője nemrég Bukarestben – pályakezdő városában – tartott pitchfórumot és mesterkurzust, és mint a romániai rajzfilm fejlődéséhez komolyan hozzájáruló művészt, a legnagyobb kitüntetéssel jutalmazta a Romániai Filmesek Szövetsége (ACIN). Szilágyi Varga Zoltán erdélyi származású képzőművészt, animációs rendezőt ebből az alkalomból sikerült elkapni egy alapos nosztalgiázásra.

Torlóár és megtorlás – Constantin Popescu: Pororoca

A pororoca, azaz torlóár szó jelentése a wikipédia szerint: „a hidrológiában az a jelenség, amikor a dagály által kiváltott hullám felhatol egy folyó medrébe.” Emellett a szó maga vélhetően a portugál pororoca kifejezésből származik, amelynek jelentése: elpusztítani mindent. Pontosan ez történik Constantin Popescu filmjének főszereplőjével is, egy kellemesnek ígérkező délután a parkban tönkreteszi az életét, ő pedig mindent maga körül.

Támogatástól tűrésig, majd tiltásig – Magyar nyelvű színházi felvételek a Román Televízióban 1969 és 1985 között

Érdemes-e televízióban színházi előadást bemutatni? Átérezheti-e a tévénéző a színdarabban megszülető katarzist, ha nem a színészekkel, az eredeti díszletekkel, a közönséggel van egy térben? Ezek a kérdések biztosan felmerülnek a színházi és televíziós szakemberekben egyaránt, amikor televíziós színházi felvételeken dolgoznak.

Újhullámos metabolizmus – Corneliu Porumboiu: Când se lasă seara peste Bucureşti sau Metabolism

Corneliu Porumboiu új filmje a végletekig megosztja nézőjét. Ha a Poliţist, adjectiv (Rendészet, nyelvészet) című film után még volt olyan ember, aki nem tudta, hogy kedvelje-e vagy sem a rendezőt, most már biztos nincs. A Când se lasă seara peste Bucureşti sau Metabolism című film végérvényesen két táborra osztja a filmbarátok táborát, ha netán volt olyan, aki eddig „emésztési zavarokkal” küzdött volna. Mostantól vagy utáljuk vagy szeretjük Porumboiut. Nincs középút.

Amerikai recept román módra – Jesús del Cerro: Mamaia

Hozzávalók: egy darab antipatikus főgonosz, néhány, esetlenségükből fakadóan komikus mellékszereplő, egy szerelmi szál, valamint Stela Popescu. Az alapanyagok kimérése, majd homogén szubsztanciává keverése egy már mindenki által látott, mégis sajátos, hazai ízű történetet alkot.

Reanimálás Bukarestben – külföldi példákkal – VI. Anim'est Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, 2011. október 7–16., Bukarest

„Haljon meg anyám! Ha tudtam, hogy ilyen jók ezek az animációs filmek, egész nap itt ültem volna!” – ezekkel a szavakkal jött ki a mozisötétből egy „kokálár” stílbe öltözött, és kinézetét igazolóan viselkedő bukaresti fiatalember. A huszonévesnek kinéző pasas alfahímre hajazó ripacs viselkedését azzal folytatta, hogy átkarolta hölgyének derekát, akihez így szólt önelégült hangsúllyal és vigyorral: „Ugye, szivi, jó filmre hoztalak el?” – majd még hangosabban, hogy valaki észre ne vegye őt, odaszólt egy, a fesztiválszervezésben segédkező önkénteseknek: „Jövőre is szervezzétek meg ezt a fesztivált, s hívjatok meg engem is!” No comment.

Ma még tegnap van – Răzvan Rădulescu, Melissa de Raaf: Felicia, înainte de toate / Felicia, mindenekelőtt

Felicia Pistike. Felicia Mariska. Felicia én vagyok. Felicia az a szereplő, akivel minden ismerősöm és barátom, lány és fiú, aki látta a filmet, tudott azonosulni. Răzvan Rădulescu és Melissa de Raaf közös alkotása ugyanis olyan kötelékekről szól, amelyeket mindannyian ismerünk: a családról, a családtagok közötti érzelmi- és erőviszonyokról és arról, hogy milyen hosszas folyamat is tud lenni az önállósodás.