Tündökléses bukás – Olivier Dahan: Grace of Monaco / Grace – Monaco csillaga

A Grace Monaco csillaga olyan kollektív, s meglehetősen kíméletlen hahotázás közepette vezette fel az idei Cannes-i Filmfesztivált, hogy az arra jegyet váltó balsorsú néző lelkiismeretétől gyötörve szinte kötelességének érzi, hogy egy kissé drukkoljon Olivier Dahan filmjének. Ugyanakkor a művet elnézve nyilvánvaló, hogy a cannes-i közönség nem hiába cincálta azt apró darabokra. Az a füttykoncert ugyanis, ami a filmet fogadta, feltehetően precízebben és következetesebben vezényeltetett le, mint maga a film.

Nullánál is kevesebb – Paul Schrader: The Canyons / Vétkek völgye

Már tavaly izgalomba jöttem a hír hallatán, hogy Paul Schrader és Bret Easton Ellis közös produkcióra készül. Mivel az előbbihez számtalan kedvenc filmem fűződik, az utóbbi pedig kimondottan a kedvenc íróim közé tartozik, ezért fájó szívvel olvastam a filmről született negatív kritikákat. Már akkor eldöntöttem, hogy majd biztos nehezemre fog esni, hogy akár egy rossz szót is szóljak róla, most viszont azon kaptam magam, hogy nehéz lesz egyáltalán bármi jót írnom róla.

A jó, a rossz és a csúfos bukás – Jimmy Hayward: Jonah Hex

Gyakorlatilag lehetetlen dolog a nagy csinnadrattával beharangozott, bemutatása után viszont hatalmasat buktázó Jonah Hexről bármi jót is mondani. Vagy egyáltalán olyasmit, ami kicsit is megmentené a filmet, ugyanis a korábban Pixar-animátorként dolgozó Hayward első „élőszereplős” rendezése szinte bünteti az összes általa érintett műfajt, és minden egyes elemében kegyetlenül rossz.

A múzsa bosszúja – Louis Leterrier: Clash of the Titans / A titánok harca

A közelmúlt görög mitológiából táplálkozó amerikai szuperprodukciói – élükön Columbus mítoszkasztráló blockbusterével (Villámtolvaj) – mára szinte teljesen kiölték a nézőből a történeti hűség iránti igényt. Az istenképek felcserélése, az ókori mítosz felülírása azonban továbbra sem lehet kifogás a következetlen dramaturgiára és a papírmasé-figurákra. Ha pedig mindehhez még a vártnál jóval gyengébb képi világ is társul, a végeredmény több, mint kiábrándító.