Senkinek sem való vidék – Ridley Scott: The Counselor / A jogász

Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha A jogász egy lenne Ridley Scott két szuperprodukció közt megejtett halkabbra hangolt ujjgyakorlatai közül. Azonban A jogász sokkal inkább közelít a Thelma & Louise lassú tűzön keményre főtt fatalizmusához, mint a Trükkös fiúkhoz. A rendezői korpusz műveihez mégis kár hasonlítgatni, ugyanis A jogász nem kifejezetten Ridley Scott filmje. Scott jelen esetben csupán alázatosan és precízen vászonra vitte a forgatókönyvíróként debütáló Pulitzer-díjas Cormac McCarthy szövegét. Ez a megfelelő szó – „szöveg” – mivel McCarthy szemmel láthatóan életében nem látott még forgatókönyvet belülről.

A bűn a büntetés – Cristi Puiu: Aurora / Virradat

Az aurora latinul hajnalt jelent, ami tökéletesen értelmezi, szublimálja, félkövéresíti az új, háromórás Cristi Puiu-film tartalmát. Körülbelül olyan hajnalról van szó, amire másnapos fejjel ébredünk, félig kijózanodva, fáj mindenünk, bánt a napfény, de fel kell kelni, szerepet kell vállalni. Persze az erőviszonyok azonnal adottak egy ilyen reggelen...

Bűn és bűnhődés és gyász – Philippe Claudel: Il y a longtemps que je t'aime / Oly sokáig szerettelek

A diákok Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése kapcsán az egyes szám első személyű elbeszélőmódról vitatkoznak. A tanárnő kifakad: honnan tudhatná az író, milyen a gyilkosság, milyen a bűnhődés, hisz minden hipotézis, amíg saját magunk át nem éljük. A jelenet az elismert francia író, Philippe Claudel Oly sokáig szerettelek című filmjében látható, s talán kulcsjelenetnek tekinthetjük.