A legszabadabb bűnöző múlhatatlan sármja – David Lowery: The Old Man & the Gun

2019. április 10. – írta Pernecker Dávid

David Lowery legújabb remek filmjében könnyed, példás precizitással építi fel Robert Redford életútjának metaforáját a nyughatatlan, nyugdíjas bűnöző alakjában. A The Old Man & the Gun azonban több egyszerű nosztalgiázásnál és a színészikon előtti méltó főhajtásnál.

Kriminális – Ariel Vromen: Criminal / Beépített tudat

2016. április 21. – írta Jakab-Benke Nándor

A Beépített tudat eredeti címéhez méltóan bűnrossz film. A legrosszabb benne az, hogy lehetne még sokkal rosszabb is, és akkor legalább működne bűnös élvezetként, de nem, sajnos még annyira sem jó, hogy ennyire rossz legyen. Így viszont csak szörnyű.

Adele esete az amerikai pitével – Jason Reitman: Labor Day / Nyárutó

2014. február 14. – írta Soós Tamás

A Juno és az Egek ura rendezője bekopogott a kertvárosi melodrámák ajtaján, és a verandán hagyta a rá jellemző, szerethetően gúnyos hangnemet. Bent egy hazai pályán szomorkodó Kate Winsletet, egy macsószerepből kitörni készülő Josh Brolint, és egy különösebb színészi eszköztár nélkül is jól játszó gyerekszínészt talált. Meg némi barackos pitét.

A tragédia nyomában – Paolo és Vittorio Taviani: Cesare deve morire / Cézárnak meg kell halnia

2013. szeptember 4. – írta Ritter György

A hatvanas évek filmes nagymesterei közül már kevesen vannak közöttünk. Akik még alkotnak, sokszor csak őszikéknek beillő ujjgyakorlattal jelzik: alkotni annyi, mint élni. Az ötven éve együtt dolgozó, nyolcvanon túl még mindig aktív Paolo és Vittorio Taviani testvérpárost is ide sorolhatnánk legutóbbi, meglehetősen giccses munkáik alapján (Pacsirtavár, 2007; Feltámadás, 2001). Legújabb mozijuk, a Caesarnak meg kell halnia a modernista filmek „közhelyeit” fogja egy marokra, de fel is akarja öltözteti azokat egy új köntösbe.

A sárga minyonok visszatértek – Pierre Coffin, Chris Renaud: Despicable Me 2 / Gru 2

2013. július 11. – írta Buzogány Klára

Mi történik, ha a Szörny Rt.-be oltjuk a Mission Impossible-t és a James Bond-hagyományt, adunk hozzá egy dézsányi elcsépelt geget, majd az egyveleget (lehetőleg 3D-s) animáció formájában tálaljuk? Megkapjuk nagyjából a Grut. Ha hozzáadunk még fél marék Szörnyecskéket, egy kanál Hihetetlen családot, egy-egy poénnyi Alient és Mátrixot, akkor az eredmény épp a most a mozikban vetített Gru 2 lesz. Jót tesz neki a plusz fűszerezés: a második rész jobb mint az első, még akkor is, ha a zsenialitást közhelyessége miatt ez sem képes megközelíteni.

Színtelen, szagtalan, gáz – Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek

2013. március 14. – írta Verpeléti András

Amúgy sem jó öregedő színésznek lenni egy olyan gyorsan változó közegben, mint amilyen Hollywood, a Ryan Gosling-érában pedig különösen nehéz lehet visszakapaszkodni az első ligába – még akkor is, ha épp Al Pacinónak hívnak. Ráadásul mintha egyre kevesebb film próbálkozna a családi vígjátékok és romkomok dzsungelébe tévedt legendák rehabilitálásával. Fisher Stevens második nagyjátékfilmje valami hasonlóra tesz kísérletet, de a Született gengszterek sajnos pont olyan semmitmondó, mint amilyen a magyar címe.

Parkolópályán – Taylor Hackford: Parker

2013. március 6. – írta Pernecker Dávid

A Parker története a Flashlight című Westlake-ponyva alapján szerveződik, s az alkotók meglepően kevés változtatással képesek tálalni az abból levezetett fabulát. Parker egy nevetségesen profi „becsületes tolvaj”, akit egy sikeres rablás után inkább megölnek éppen aktuális társai. Persze nem hal meg, inkább sebtiben bosszút esküszik. Hackford és McLaughlin ezt a sokszor látott sablon-bosszút fejti ki két teljes órában, leginkább csak lenyűgözően inkonzisztens, álmatag, és lusta módon.

Kilt és whiskey: az angyali segítség – Ken Loach: The Angels' Share / Szesztolvajok

2013. január 3. – írta Buzogány Klára

Társadalmi drámaként indul, majd észrevétlenül vígjátékká oldódik Ken Loach új filmje. Az angol mester és hűséges alkotótársa, a forgatókönyvíró Paul Laverty ezúttal egyszerű, korábbi munkáikhoz hasonlóan igényes és élvezhető közönségfilmet tett le az asztalra.

Családi kötelékek – David Michôd: Animal Kingdom – A rettegés birodalma

2011. december 7. – írta Búzás Anna

Tarantino szerint ez a film 2010 harmadik legjobb filmje, de én meg merném kockáztatni, hogy az első – legalábbis ami a történetet illeti. David Michôd olyan forgatókönyvet vitt a vászonra, amelynek eredményeként a néző egy percig sem tud nyugton ülni. A film minden egyes perce maximális feszültséggel bír, és a végkimenetel állandóan átíródik. Ezt nevezem meglepetések filmjének!

Szeretetfilm a börtönből – Florin Şerban: Eu când vreau să fluier, fluier / Ha fütyülni akarok, fütyülök / Fütyülök az egészre

2010. április 7. – írta Nagy Boglárka

Egy tizenéves fiú konfliktusba kerül az anyjával és beleszeret egy lányba. Ha mindez nem egy börtönben játszódna és nem a Berlinálé Ezüst Medve-díjas Eu când vreau să fluier, fluier (Ha fütyülni akarok, fütyülök, a magyarországi forgalmazásban Fütyülök az egészre) volna, talán nem is érdemelne olyan sok figyelmet. Florin Şerban azonban debütfilmjével a romániai filmgyártás új sztárjává lett, és magával hozott két új tehetséges pályakezdő színészt is.