„Azt álmodtam, hogy Griffith-szel sétálgatunk egy stúdióban” – Interjú Kevin Brownlow Oscar-díjas filmtörténésszel, filmrestaurátorral

A brit filmrestaurátor Kevin Brownlow a némafilm megszállott szerelmese. „Bölcs és odaadó” filmmentő munkásságáért 2010-ben Oscar-díjjal tüntették ki. Pordenonéi beszélgetésünkben réges régi történetek, arcok, képek, dallamok, hangulatok bukkantak fel, a némafilmes korszak örökségének bűvös kavalkádja örvénylik.

Interjúkötet kezdőknek és haladóknak – Kevin W. Sweeney (szerk.): Bustear Keaton: Interviews.

A filmtörténészek 1895. december 28-ra szokták tenni a mozi születésnapját. Ugyanebben az évben látta meg a napvilágot Buster Keaton is, aki a szórakoztatást már az anyatejjel magába szívta, s akinek maga a híres szabadulóművész, Harry Houdini adta a Buster becenevet. A varieté színpadáról került a filmgyártásba, és hamarosan a legnagyobb nevettetők közé emelkedett, de mindig csak a második legnagyobbnak titulálták Chaplin után, akit a barátjának tekintett.

A rezzenéstelen arcú hősszerelmes – Négy burleszk a Buster Keaton – életműből

Bár a némafilmekről a legtöbb embernek Chaplin jut eszébe, nem ő az egyetlen burleszkhős, akit az utókor számon tart. Ennek bizonyítéka a Kino on Video forgalmazásában frissen megjelent Buster Keaton DVD, amely 1927-es nagyjátékfilmjét, a College-t (Főiskola) és három rövidebb szkeccsfilmjét tartalmazza: a Hard Luck (Balszerencse, 1921), The Blacksmith (A kovács, 1922) és The Electric House (Az elektromos ház, 1922) címűeket.

Minimál karnevál – Maszk, masinéria és filmszínészet

Hiába volt a fiatal filmművészetben is kulcsszerepe a színészetnek, a 20. századi színházi változások nagy része egyáltalán nem érintette vagy termékenyítette meg a színháztól egyre inkább eltávolodó mozgóképet, mely más utakon jut el a lélektani realizmus tagadásáig Kulesov és Bresson finommechanikájában, modelljeiben és anti-pszichologizmusában.

Buster és az Abszur-dum – avagy értjük, de nem is értjük (vagy mégis?)

Adva van a tétel: a Buster Keaton-féle burleszk és az abszurd egy pontban találkozik. Jelen írás e tétel „bizonyításáról” szól, amúgy amatőr módra, hiszen nem mondhatom, hogy erős oldalam lenne a matematika, meg egyáltalán bármiféle bizonyítás. Ezért úgy gondoltam, segítségül hívok négy szellemet: három nagy B-ét (értsd, Buster, Bergson, Beckett), no meg a jómagamét, amely csak azért keveredett eme illusztris társaságba – még negyedik kerékként ugyan –, mert semmiképp sem szabadulhatok tőle (lásd alább).

Filmtörténet tizennégy részben (IV.) – A némafilm legjelentősebb műfaja: a burleszk

A burleszket stílusánál fogva kitalációnak tarthatnánk, de nemcsak a benne tükröződő életérzést, hanem magukat a konkrét helyzeteket is a való élet, maga a valóság produkálta. Dokumentum és szimbolikus gondolkodásmód, transzcendenciát megjeleníteni akaró művészet egyszerre jelentkezett benne. Valószínűleg emiatt is tartjuk az első, sajátosan filmes műfajnak.

Vasárnapi csoda

Kraszna mindig több akart lenni, mint a szomszéd falvak. Szilágysomlyóval meg Zilahhal vetélkedve mezővárosnak tartotta magát. Családunk kívülállóként élte meg e helyzetet (református lelkész édesapám az ötvenes évek közepén került oda), és elnéző mosolygással nyugtázta e nagyotakarást. Annyit azonban felnőttek és gyermekek egyaránt elismertünk, hogy az emeletes kórház és iskola, a keramitkockás homlokzatú polgárházak, az ipartesületi kultúrotthon és tekepálya, a cigányzenés nyárikert némi jogalapot nyújtanak a krasznaiak lokálpatrióta érzelmeinek.