Kínos, mintha a szüleinké lenne – Jake Kasdan: Sex Tape / Szexvideó

A kínos helyzet mint humorforrás talán az egyik leginkább kortárs adalék a komédia műfajához. Már nem azon nevetünk, ha valaki elesik, kalamajkába keveredik vagy csúnyán beszél, sokkal inkább azon, ha zavarba jön, kínos helyzetbe kerül. És általában azok a komédiák, amelyekben Jason Segel szerepel (s amelyeket – nem először – ír is), kifejezetten gyakran alkalmazzák az „awkward-humort”. Ezzel csak akkor van probléma, ha a néző érzi magát kínosan (a többi néző és maga előtt is), amiért ezt a filmet nézi.

Műkincs, ami nincs – Michael Hoffman: Gambit / Dől a moné

A Coen-fivérek neve általában szinonim a színvonalas, ötletes szórakoztatással, legyen az produceri, írói vagy rendezői credit a stáblistán. A Gambit (bocsánat, ha nem használom a kivételesen idétlen magyar címet) azt bizonyítja, hogy nekik is lehet rossz napjuk. Nem valószínű, hogy ennél több időt töltöttek ezzel a forgatókönyvvel.

Tűzzel-vízzel – James Mangold: Knight and Day / Kéjjel-nappal

A Knight and Day nem az év legjobb filmje, nem a csillagpáros legemlékezetesebb közös mozija, nem Cruise legsármosabb alakítása, nem a zsáner legeredetibb értelmezése. Csupán egy lezser kis szerelmi kaland a csajoknak, hogy ne unják körömfestésig magukat a sok szuperjárgányos üldözés közben, ami a srácok kedvéért lett beépítve.

Piros gomb a dobozon – Richard Kelly: The Box / A doboz

Egy dobozban sok minden lehet. Ha ismerős hozza, talán ajándék van benne. Ha futár, talán pizza. Ha ketyeg, lehet, hogy bomba. Amennyiben a padláson áll, régmúlt idők emlékét őrizheti. S amikor egy roncsolódott arcú, kalapos idegen csönget vele az ajtón, akkor az egy titokzatos piros gombot tartalmaz.

A nulladik fokozat – Joseph McGinty Nichol: Charlie's Angels: Full Throttle / Charlie angyalai: Teljes gázzal

Már két hét is eltelt azóta, hogy megnéztem a Charlie angyalainak folytatását, mégsem tudtam dűlőre jutni. Valami oltári nagy blődlit, esetleg forradalmian újat láttam-e McG, polgári nevén Joseph McGinty Nichol rendezésében. Egy azonban biztosnak tűnik, ezzel az alkotással az amerikai akciófilm végső határáig jutott: ami ezen túl van, az már (szem)orvosilag aligha ajánlott.

Dühöngő nagymenők – Martin Scorsese: Gangs of New York / New York bandái

Martin Scorsese tudja milyen a New York-i alvilág. Az olasz származású rendező számos világhírű filmjével bizonyította már, hogy nála jobban senki nem ismeri a nagyvárosok peremvidékein sínylődő népcsoportok mindennapjait. A külvárosi miliő „szociológusának” legújabb műve egy újabb nagyívű gengszter-eposz, mely ezúttal a kezdetekről mesél. Filmje a XIX. századi New York zűrzavaros világába enged betekinteni, abba a korba, amikor még nem létezett a maffia, ám a szegénység és a létbizonytalanság megteremtette annak alapjait.

Más világok – Cameron Crowe: Vanilla Sky / Vanília égbolt

A Vanília égbolt híres-hírhedt film volt már azelőtt, hogy bárki is egy kockát látott volna belőle, igaz nem annyira művészi értékének, mint inkább annak köszönhetően, hogy a pletykalapok címoldalát hosszú időre kibérelő Tom Cruise – Penelope Cruz házasságtörő párocska szárba szökkenő szerelmének mozgóképi bizonyítékaként tartották számon.