Uszonyat – Jon Turteltaub: The Meg / Meg - Az őscápa
A főszereplő cápa méretétől eltérően a Meg igencsak kicsiben gondolkozik.
A főszereplő cápa méretétől eltérően a Meg igencsak kicsiben gondolkozik.
A 2010-es évek mozijának cápái már nem úgy úsznak, mint Spielberg óriás állkapcsosa.
A zátony valahol a 127 óra és a Spielberg-féle Cápa metszéspontjában süllyed a középszerűségbe, de szerencsére távolra evez a Piranha 3DD-féle sekélytől, úgyhogy szinte minden ipari műfajfilmes betegségétől eltekintve izgalmasan úszik el a másfél óra.
John Williams talán az egyik legismertebb élő ember a Föld bolygón. Műveinek egy részét ugyanis még azok is ismerik, akik soha életükben nem hallották a nevét, de volt valaha polifonikus csengőhang a telefonjukon. A cápa filmzenéjének fő témája vagy a Birodalmi induló taktusai a Csillagok háborúja-sorozatból ugyanis úgy vesznek körül minket, mint a wi-fi vagy a szmog.
Ne nézd meg ezt a filmet, ha képtelen vagy elviselni Robert Redford fejét 105 percen keresztül. Viszont ki ne hagyd, ha szereted a minimalista, szívszorító drámákat még akkor is, ha egyetlen szereplőjük van.
A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”
Régen, amikor még a számítógépek akkorák voltak, mint egy szoba, amikor még pattogatott kukorica helyett a sósperec volt a nyerő a moziban, lényegesen más volt az emberek mentalitása.