Mitulescu filmje napjaink égető problémáját tematizálja: a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot. A tragédiánk pedig az, hogy még a fikció sem képes ezesetben olyan immorális történetet eszkábálni, amit a most tapasztalható valóság ne tudna felülmúlni.
Ezzel nem lesz könnyű elcsábítani a közönséget.
A román film megtalálta új üdvöskéit Florin Șerban Ha fütyülni akarok, fütyülök / Fütyülök az egészre (Eu când vreau să fluier, fluier, 2010) című filmjével – George Piştereanu és Ada Condeescu, a rosszfiú és a lelkiismeretes diáklány beteljesületlen szerelmi története hiányérzettel hagyhatott egyes nézőket, azonban Cătălin Mitulescu második nagyjátékfilmje ezeknek az elvárásoknak (is) eleget tesz. Bravúrosan megírt forgatókönyv, kifejező képi világ, kevéske meztelenség, valóságszagú dél-kelet-romániai helyszínek és egy kegyetlen Rómeó várja a vállalkozó kedvű nézőt.
Sokan sokfélét írtak már a világban a román újhullám művészi hatásának „titkát”, sikerének „receptjét” fejtegetve. Nekem elsősorban e filmek emberábrázolása, a rendezők kelet-európai viszonyokon érlelt élet- és emberismerete, fanyar fekete humora és az emberi kapcsolatokról sugallt megállapításaik számítanak. A minimalista formanyelv, a hosszú snittek másodlagosak, csak az előbbiekből következnek.
Egy tizenéves fiú konfliktusba kerül az anyjával és beleszeret egy lányba. Ha mindez nem egy börtönben játszódna és nem a Berlinálé Ezüst Medve-díjas Eu când vreau să fluier, fluier (Ha fütyülni akarok, fütyülök, a magyarországi forgalmazásban Fütyülök az egészre) volna, talán nem is érdemelne olyan sok figyelmet. Florin Şerban azonban debütfilmjével a romániai filmgyártás új sztárjává lett, és magával hozott két új tehetséges pályakezdő színészt is.
[Berlinale 2008] Kisjátékfilmről ritkán szokás önálló filmkritikát írni. Mi több, kisjátékfilmről gyakran még egy rendes tartalmi ismertetőt sem lehet olvasni a fesztiválkatalógusokban. De most mégis nézzük meg, mi van abban a tíz percben, amire Arany Medvét adtak Berlinben?
Bukarest-Bécs, 8.15. Nyáron vetítették, kis mozikban, déli órákban, kisérőfilmként, egy hasonlóan elfeledett fiatal rendező nagyjátékfilmjével együtt. Pedig már tavaly díjat nyert Bukarestben, most pedig a marosvásárhelyi Alter-Native Filmfesztiválon. Ki ez a srác, aki ennyi tud a vándorlásról, a „szerencsét próbálásról”?
