A Joker, ami mindent vitt – 76. Velence, félidőben

Lendületesen kezdett, és félidőben még kevés csalódást hozott az 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál. Az eddigi legzajosabb sikert Todd Phillips Jokere aratta, az olasz sajtó pedig Polański filmjének jósolja az Arany Oroszlánt, de hozhat még meglepetéseket az Oscar-várományosokban bővelkedő versenyfelhozatal.

Mostohám kertje – Martin Provost: Sage femme / Én és a mostohám

Martin Provost új filmje a francia film két nagyasszonya, Catherine Frot és Catherine Deneuve zseniális játékára alapoz. A rendező – aki korábban Séraphine és Violette című életrajzi drámáival már bebizonyította, hogy van érzéke a női lélek ábrázolásához – most az össze nem illő páros toposzában keresi a dinamikát, az érzékenységet és a rejtett energiákat. A páros tagjai ezúttal egy középkorú nő, és egy nála valamivel idősebb asszony, aki váratlanul bukkan fel múltjából, és – rövid időre – helyet követel magának a jelenében.

Kurtizánok Buñuel módra – Viridiana, Céléstine, Belle és Tristana

A buñueli filmfolyam 1960-as évtizede a meg-megtorpanó, nem lineáris – azaz nem csúcsra avagy nem örvénybe vezető – pályát bejáró nők felől is leírható. Bár anakronisztikus és képzavaros is ilyet írni, de ezek a nők akár egy szárnyasoltár tábláinak a főszereplői is lehetnének, avagy egy szeriális (s épp ezért végnélküli) képfolyam labirintusában bolyongva is találkozhatnának egymással.

Fél évszázad szerelmei – Christophe Honoré: Les bien-aimés / Szerelem nélkül soha

Két generáció életeseményei, ugyanazokkal a dallamokkal aláfestve, ugyanazon tűsarkú cipők kopogásával ritmizálva, és azonos párkapcsolati mintákkal terhelve – ha egy mondatban akarnák összefoglalni Christophe Honoré 2011-es, Szerelem nélkül soha című filmjének cselekményét és meghatározó motívumait, kénytelenek lennénk ezzel az alpári egyszerűségű mondattal összefoglalni beszámolónkat. Ugyanis ebben a filmben semmi nem történik, ami elérné a hollywoodi tömbházaprító(értsd: blockbuster) megaprodukciók által mesterségesen (és esztétikai szempontból fölöslegesen) felturbózott ingerszintet.

Catherine Deneuve és a TIFF-gála

Az idei fesztivál – legalábbis szervezésben – felülmúlta a korábbi éveket: a filmek többnyire időben kezdődtek, a piros szőnyeg tisztább, a számítógépes jegykiadás gördülékenyebb volt. Limuzinok, különleges autók, államelnökök, neves meghívottak és a záróünnepség elkerülhetetlen közhelyei – a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Románia legnagyobb nemzetközi filmes rendezvényévé nőtte ki magát.

A rendező és a színész/nő – Polanski színész-irányítási módszereiről

Egy filmrendező és egy színész kapcsolata valószínűleg olyan, mint egy párkapcsolat. Ahhoz, hogy sikeresen működjön, a feleknek ki kell egészíteniük egymást, legalábbis egy rövid időre, a filmezés idejére. Ha például mind a kettő erős, karakán személyiség, aki általában a saját feje szerint megy, és nem nagyon nézi jó szemmel, ha megmondják neki, mit és hogyan csináljon, kétséges, hogy kapcsolatuk hosszú távú és gyümölcsöző lesz. Ha pedig a másik szélsőséget nézzük, mind a ketten a másik utasításaira várnak, akkor a film elkészítése meglehet, hogy egy kicsit túlontúl el fog húzódni.