James Mangold Christian Bale és Matt Damon főszereplésével készített Az aszfalt királyai címmel a Le Mans-i 24 órás autóverseny egyik leghíresebb eseményéről filmet, amely még a laikusok számára is izgalmas lehet.
Dick Cheney, a leghatalmasabb alelnök szatirikus, de túldimenzinált filmet kapott Adam McKaytől.
A Hostiles megváltástörténete minden fájó hibája ellenére is bátor, provokatív alkotás.
Az ígéret – szerencsére – több, mint a háború idején kialakuló szerelmi sokszögek bugyrait boncolgató film: a történelmi háttér miatt válik fontossá, és a nívós színészgárda miatt talán olyanokhoz is képes eljutni, akik előtt ezek a történések sajnos rejtve maradtak mostanáig.
Nem fognak mostanában A nagy dobásnál szórakoztatóbb filmet csinálni a legmélyebb emberi kapzsiság ganédombjáról.
Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.
Végtére is nincs abban semmi meglepő, hogy A sötét lovag: Felemelkedés megosztja a publikumot, hiszen a többség számára a trilógia középső darabja korábban már túl magasra helyezte a mércét, s ahhoz viszonyítva az utolsó felvonás fenemód ortodoxnak tűnik. Nolan ugyanis váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: az előző opusz nyomasztó konzekvenciáit egy alapvetően fejlődéselvű, nem egyszer nagyon is álomgyári fogásokkal operáló történetben oldja fel.
David O. Russell rendező 1999-ben a Sivatagi cápákkal (Three Kings) gurított nagyot, azóta nem sok említésre méltó munkát tett le az asztalra. A harcos lett a második győzelemmel végződő meccse, és még ha nem is kiütéssel viszi földre a nézőt, a pontozásnál egyértelműen az ő javára billen a mérleg.
Michael Mann igen ellentmondásos rendezővé nőtte ki magát az utóbbi 5 évben. Legtöbbször a történetet elkenő digitális kamera mániáját rosszallják az ítészek, és magam is úgy vélem, hogy a Collateral – A halál zálogában még a tartalom és a forma egyensúlyát tükröző technikája a Miami Vice-ban már kezdett elsikkadni. Akkor azt saccoltam, hogy a mélypont csak idő kérdése.
Manapság annyi mindent lehet csinálni ezzel a „kompjúter”-nek nevezett új technológiával, de a Terminátor – Megváltás készítői bátor húzással inkább gyurmából formázták meg a T800-as típusú Arnie kormányzót, Batmanre pedig nem adtak köpenyt.
