A kémfilmek bosszúállója – Matthew Vaughn: Kingsman: The Secret Service / Kingsman: A titkos szolgálat

Azon kémfilm-rajongók, akik a legutóbbi JB-inkarnációkból (James Bond és Jason Bourne, meg persze Jack Bauer) hiányolták a brutalitás és a realitás által elnyomott öltönyök-szép autók-még szebb nők részeit a titkosügynökségnek, most fellélegezhetnek: a posztmodern popkultúra meglepően nívósan készített egy vélhetően folytatásokat is szülő, aktuális témákat is felvető kémfilmet, amiben ugyanakkor a realitás és a brutalitás is talpig elegáns. 

Vasutas munkatábor: egy hiányzó sor a japán történelemkönyvekből – Interjú Jonathan Teplitzkyvel, A háború démonjai rendezőjével

A háború démonjai (The Railway Man) egy angol volt háborús fogolyról szól, aki úgy dönt, visszatér fogsága, a vasútépítő munkatábor helyszínére Japánba, hogy ott többek között egykori fogvatartójával is újra találkozzon. E csöppet sem vidám, valós történeteken alapuló alkotás rendezőjével, az ausztrál Jonathan Teplitzkyvel Dubaiban találkoztunk.

Művészet és ipar – Peter Webber-mesterkurzus a TIFF-en

Peter Webber filmrendező volt a Transilvania Talent Lab mesterkurzusának előadója június 5-én a Napoca (Jókai) utca 15 manzárdrészén. A kétórás előadása egyszerre volt anekdotázás a rendező hollywoodi filmiparban eltöltött éveinek élményeiből és tapasztalataiból, de a számtalan értékes tanáccsal is elláta a közönség soraiban helyet foglaló, rendezői babérokra aspiráló fiatalokat.

Katarzisból elégtelen – Jonathan Teplitzky: Railway Man / A háború démonjai

A második világháborút túlélt emberek drámáját mi, a globalizált és új boldog békeidők polgárai fel nem foghatjuk. Olvasunk róla, megnézzük filmen, dalban és versben hallgatjuk, de érzésben közel kerülni hozzá egyhamar nem fogunk, legyünk bármennyire is teli empátiával. Ezért ha művészi kísérletet teszünk arra, hogy valamelyest ábrázoljuk, borzasztó fontos a nyersanyaghoz illő alázattal és megértéssel nyúlni. Mert visszaüthet.

Műkincs, ami nincs – Michael Hoffman: Gambit / Dől a moné

A Coen-fivérek neve általában szinonim a színvonalas, ötletes szórakoztatással, legyen az produceri, írói vagy rendezői credit a stáblistán. A Gambit (bocsánat, ha nem használom a kivételesen idétlen magyar címet) azt bizonyítja, hogy nekik is lehet rossz napjuk. Nem valószínű, hogy ennél több időt töltöttek ezzel a forgatókönyvvel.

Captatio benevolentiae – Tom Hooper: The King's Speech / A király beszéde

„Jönnek a britek” – hangzott el 1982-ben az Oscar-gálán a Tűzszekerek – természetesen brit – forgatókönyvírójától. S noha egy évre rá a tényleg rádupláztak a Gandhival, a nagy bejövetel elmaradt. 30 évet kellett várni, de ennyire brit téma talán soha nem volt Oscar-közelben, mint A király beszéde. S ha az amerikai filmakadémia is olyan jó ízlésről tesz tanúbizonyságot, mint oly sokan már idén – többek közt a BAFTA, vagy az Amerikai Rendezők Céhe ítészei –, akkor a britek tényleg megjöttek.

Bridget karikatúrája – Beeban Kidron: Bridget Jones: The Edge of Reason / Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!

Bridget Jones történetének folytatását érdeklődve várta a könnyed vígjátékokat és angol humort kedvelő közönség, a szinglik tömegéről nem is beszélve, akik hősüket vélték felfedezni az örökösen stabil párkapcsolatot hajszoló harmincas nagyvárosi nőben. A szingli életmód legitimizációja azonban ezúttal elmaradt: Bridget felhőtlen boldogságban él néhány hete Markkal, a két pasi közül, ugye emlékszünk, a rendesebbel, őszintébbel, ügyvédebbel.

A plüssmaci – Richard Curtis: Love Actually / Igazából szerelem

Hát ezzel a filmértékeléssel egy kicsit elkéstünk, mivel valamikor karácsony előtt kellett volna elmondanunk a tisztelt olvasónak, hogy véleményünk szerint milyen is ez a film. És ha figyelembe veszi mondandónkat, még gyorsan elvihette volna kedvesét egy kis romantikus filmre, hogy belerázódjanak a megfelelő karácsonyi hangulatba.