Egy felnőtt hős, egy „alfa” kaliberű éjfúria, egy ördögien gonosz sárkányvadász, no meg egy elegáns, titokzatos, albínó sárkányhölgy: itt a viking- és sárkánylegenda harmadik, befejező része, avagy Hablaty és Fogatlan felnövéstörténetének zárófejezete.
Tizennégy év után visszatért a Pixar legendássá vált szuperhőscsaládja, hogy ismét illegálisan mentsék meg a világot a feltörekvő gonosztevőktől. A hihetetlen család 2 az első részhez képest kevesebb sikerrel szól egyszerre a felnőtteknek és a gyerekeknek is, de ettől még (szeretetre)méltó folytatása elődjének.
Három egyetemista srác úgy dönt, hogy olyat csinálnak, amit nagyon kevesen: lelkes odafigyeléssel hallgatják meg nagymamáik történeteit. A Granny Project az a film, ami után azonnal fel akarjuk majd hívni a nagyszüleinket.
Hosszú idő után újra egészestés, gyerekeknek szóló animációs filmet láthatunk a mozikban, a Berg Judit forgatókönyve alapján készült Lengemesék kedves és szerethető figurákat mutat be, történeteik az egész család számára érdekesek.
Hans Belting képantropológiai megközelítésében a fotográfia „az ember változó pillantása, amellyel a világra – olykor saját pillantására – tekint”. Blos-Jáni Melinda kötete a filmező ember „változó pillantását”, pontosabban a családi filmezés médiagyakorlatainak történeti változásait követi nyomon három családtörténetet és filmgyűjteményt vizsgálva.
