Diagnózis egy gyilkosságról – Jean-Pierre és Luc Dardenne: La fille inconnue / Az ismeretlen lány

A világhírű rendeződuó legutóbb a munkanélküliség és a depresszió problematikájával foglalkozott a 2014-es Két nap, egy éjszaka című filmjükben, amelyben Marion Cotillard játszott egy mentális betegségből felépülő gyári munkást, akinek – ha meg akarja tartani az állását – rá kell vennie az összes kollégáját, hogy mondjanak le a bónuszukról. Hasonlóan komoly lelki válságban szenved legújabb filmjük, Az ismeretlen lány főszereplője is, csak őt a pénzügyi gondok helyett a nyughatatlan lelkiismeretfurdalás kínozza.

Árvák hercege – Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne: Le gamin au vélo / Srác a biciklivel

A Dardenne-fivérek nevével fémjelzett mozgóképes termékek minősége legalább olyan könnyen beazonosítható, mint mondjuk egy frissen piacra dobott új lovacskás logóval ellátott sportautóé – csak a költségek különböznek. A belga testvérpáros ugyanis minimális büdzséből és a színtiszta valóságból képes kiszolgálni mind a populáris, mind a művészfilmek rajongóit.

Elhallgatott csendek – Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne: Le silence de Lorna / Lorna csendje

A Lorna csendjében nem a címszereplő, hanem a néző van csendben. Ezt a filmet csak fennakadt lélegzettel lehet végignézni, így Lorna hallgatása tulajdonképpen bennünk, a mindenkori megfigyelőkben van. Az alaphelyzethez hasonlót mindenki láthatott már híradásban, riportban – az események esztétizálása, lepárlása azonban valósággal belénk fojtja a szót.

A londoni piros szőnyeg – BFI London, 2008. október 15–31.

Sok érdeklődő, pörgős program, piros szőnyeg és minden más, ami szükséges, megvolt ahhoz, hogy úgy érezzem, nagy és komoly fesztiválra érkeztem. London amúgy is igazi fesztiválváros, minden sarkon történik valami. A BFI filmfesztivál is beleolvad ebbe a körforgásba díszmeghívottjaival, filmbemutatóival együtt.

Apakomplexus a Croisette-en – 58. Cannes-i Filmfesztivál, 2005. május 11–22.

Régi tapasztalat, hogy egy-egy filmfesztivál végére szinte mindig kiderül: valójában egyetlen filmért utaztunk oda, és feladatunk végig az volt, hogy arra az egyre rábukkanjunk. Hiába a rengeteg film, az egymást érő vetítések, a mustra után végül kitörölhetetlenül marad a szívünkben egyetlen kedves vagy megrázó, szomorú vagy vidám kis film.