Anyám ennél könnyebb álmot ígért – David Lynch: Twin Peaks (2017)

Titkon arra vágytunk, hogy Lynch visszahipnotizál minket az 1991-ben elkaszált sorozat világába, ahol a kedvesen megidősödött szereplőket nézve nosztalgiázhatunk, s élvezhetjük valahol az ezoterikus sci-fi, a krimi és a szappanopera Bermuda-háromszögében létrejött Twin Peaks-feelinget. Reménykedtünk benne, de nem gondolhattuk komolyan azt, hogy ez így is lesz.

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

A fehér hasú ökörszem városkája – Csapón kívül 16.: Twin Peaks

Hamarosan folytatódik a 90-es évek és a tévétörténet legrémisztőbb, legtitokzatosabb jelensége, a Twin Peaks – 25 év (és egy kicsi) után, ahogy Laura Palmer visszafelé mormogva megjósolta 1991. június 10-én. Amíg hétfő este megszólal a vészjóslóan nyugodt főcímzene a fehér hasú ökörszemmel (vagy talán rigó az?), íme 13 darab apróság, amit lehet, hogy nem tudtál a sorozatról.

A film, amit nem magyarázni, hanem átélni kell – Csapón kívül 15.: David Lynch: Eraserhead / Radírfej

A címben foglalt állítás ugyan számos filmalkotásra vonatkoztatva megállná a helyét, van azonban a filmtörténetnek néhány olyannyira talányos, meg- és felfejthetetlenül különös műve, amelyhez hiába is próbálnánk pusztán elemzői racionalitással viszonyulni, mert ellenáll(nak) minden klasszikus kategorizálási kísérletnek. Kétségkívül ilyen film a Radírfej, David Lynch kereken 40 éve bemutatott, bizarr és lebilincselő debütje.

Meghalt Dick Laurant. – Csapón kívül 12.: David Lynch: Lost Highway / Útvesztőben

20 évvel ezelőtt, 1997. január 15-én volt a Lost Highway ősbemutatója. Honnan származik az ügyetlenül Útvesztőben-re magyarított film eredeti címe? Melyik per és milyen személyes élmény ihlette David Lynch legsötétebb alkotását? Mit „örökölt” a film a Kék bársonytól és a Tűz, jöjj velem!-től? Mi köze a filmhez a rendező exfeleségének és melyik rocksztár cameózik benne?

Harminc éve egyre kékebb a bársony – Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony

David Lynch is öregszik, bizony. A mester, akitől évek óta nem láttunk a szó szoros értelmében vett játékfilmet (ha megengedő vagyok, az Inland Empire, ha szigorúbb, a Mulholland Drive óta), három évtizede rendezte azt a filmet, amely kis túlzással a teljes életmű egyfajta foglalata és – meglehet, korai – szintézise lehetne: a Kék bársonyt. És nem mellékesen: Lynch idén töltötte hetvenedik életévét.

Nem kell finomkodnom – Beszélgetés Angelo Badalamenti zeneszerzővel

Angelo Badalamentit mindenki úgy ismeri, mint David Lynch állandó zeneszerző társa, aki alkalomadtán felbukkan a filmvásznon is – megjelenik Isabella Rossellini mögött a Kék bársony zongoristájaként, vagy a pultot támasztja a Mulholland Drive egyik jelenetében – és természetesen ő írta a Twin Peaks zenéjét és emlékezetes főtémáját is. Badalamenti munkássága azonban jóval túlmutat David Lynch filmjein, ahogy ez az alábbi interjúból is kiderül…