A tizenharmadik te magad légy! – Sidney Lumet: 12 Angry Men / Tizenkét dühös ember (1957)

Mennyire határozzák meg tetteidet és mondataidat az előítéleteid? Tudsz a téged ért hatások, élettapasztalatok, a saját érzelmeid ellenében ténylegesen objektív döntéseket hozni? Egy közösségben irányító, végrehajtó, vagy inkább lázadó szerepben szoktál működni? A Tizenkét dühös ember többek közt ezeket vizsgálja: egy heterogén csoport feszült demokráciája, ahol a leghalkabb tag véleménye is pontosan annyit ér, mint a leghangosabbé.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.

Március idusa – George Clooney: The Ides of March / A hatalom árnyékában

George Clooney eddig rövidnek mondható rendezői pályája alatt máris megtalálta a számára legkedvesebb témát, és a mérsékelt sikerű Bőrfejek után újból visszakanyarodott a politikához. Ezúttal azonban nem a McCarthy-éra nyomasztó légkörét, vagy a műfajban kimeríthetetlen Watergate-ügyet, hanem a jelen idők politikai csatáit tette terítékre. Ráadásul a nyíltan demokrata Clooney-ban volt annyi kurázsi, hogy a saját táboráról rántson le néhány leplet.