„A répa baba” – Beszélgetés a 85 éves Sára Sándorral

Sára Sándor márciusban megkapta a Kossuth-nagydíjat. A legendás operatőr ennek apropóján elmesélte, miért fordult a történelmi filmek felé, hogyan próbálták ’56 után félreállítani, és miért terjesztette a korszak egyik emblematikus rendezője, hogy géppuskával kergette a forradalom alatt. Sára felelevenítette, hogyan éheztek a magyar filmesek Cannes-ban, miért tölt be különleges szerepet az életében Erdély, de elárulta azt is, mit gondol Szabó István ügynökmúltjáról, és miért nem akarta Máté Pétert főszereplőnek az első rendezésében.

„Az élet nehéz, de az embernek mindent át kell élnie. Még a saját halálát is” – Csép Sándor-portré

Csép Sándor a romániai magyar televíziózás egyik „atyja” volt, aki Bodor Pál mellett kezdte a tévés szakmát. Mindig is újságíró szeretett volna lenni, bár papfiúként  teológiát is tanult, majd filozófiát végzett. Nagyratörő, művelt, tájékozott volt, elveihez mindig hűen ragaszkodott, felelősségteljes és céltudatos volt. Mindezek  mellett azonban értelmes és érzelmes volt egyaránt. Ezen tulajdonságai a terepen is megmutatkoztak, megtalálta a hangot a tudóssal, színésszel, íróval éppúgy, mint a piaci kofával, vásárlóval, parasztemberrel. Munkásságával egyértelműen beírta nevét az erdélyi és az egyetemes magyar kultúra történetébe.

A népi… – Kósa Ferenc tízezer napja

Távol van a magyar film virágkorának számító ’60-as évek, hiszen egyik legifjabb alkotója, Kósa Ferenc is élete nyolcadik évtizedéhez érkezett. Társszerzőivel, Csoóri Sándorral és Sára Sándorral két évtizeden át forgatott történelmi parabolái ugyan részét képezik a filmművészeti kánonnak, de az életmű szintézise még mindig nem találta meg a Jancsó-Hernádi pároshoz hasonlóan az őt megillető helyet.

A rögvalóságtól a posztigazságig – Beszámoló a 24. Astra Filmfesztiválról

A szebeni Astra dokumentumfilm-fesztivál egyetlen helyszínnel rendelkező családias fesztiválból 24 év alatt az egyik legfontosabb romániai filmes eseménnyé nőtte ki magát, A-kategóriás fesztiválokra emlékeztető struktúrával, hét helyszínnel, off-programokkal. Október 16. és 22. között 132 külföldi, illetve hazai filmből rakhattak össze saját valóság-puzzle-t a látogatók.

Kamera által homályosan – Roger Deutsch: The Boy on the Train / Fiú a vonaton

Csaknem két éve készült egy nagyszerű HBO-s dokumentumfilm a budapesti Gyermekvasútról Reményvasút címmel, mely korántsem a kommunizmus idejében még Úttörővasút néven futó intézmény történetét, hanem az ott dolgozó gyerekek egyikének nehéz életkörülményeit mutatta be, a vasutasmunkát pedig egyfajta, valóságtól elzárt menedékként ábrázolta. A Fiú a vonaton című dokumentarista elemekkel dolgozó játékfilm egyrészt ennek a menedéknek az elvesztéséről szól, másrészt kíméletlenül boncolgatja a kérdést: köteles-e egy dokumentumfilmes százszázalékos mértékben valósághűen vászonra vinni a választott témát?

„A rossz hír hozója vagyok” – Beszélgetés Ulrich Seidllel

2015 nyarán nagy port kavart a neten egy fotó, amin egy amerikai fogorvos pózol egy általa frissen lelőtt oroszlán mellett. Ulrich Seidl erről forgatta legújabb filmjét, noha nem a nagypályás vadászokat, hanem az Afrikában szafarizó, német és oszták középosztálybelieket tette meg főszereplőnek. A direktorral a TIFF-en beszélgettünk arról, hogy utálják-e egymást dokumentumfilmjei alanyaival, a bolygó rákosodása-e az emberiség, és hogy mit forgat Romániában.

Klezmer orkeszter – Bereczki Csaba: Soul Exodus

Amikor a világ egyik legnagyobb kőszénfogyasztó és -termelő országának élére egy olyan vezetőt választanak, aki nem hisz a globális felmelegedésben, különösen jól esik egy feel-good movie, ami elfeledteti velünk a sok szart a világban. A Soul Exodus így is tesz az első félórában, de nem éri be végig a szimpla szórakoztatással, képes tanítani is nekünk valamit az életről.