Ének az esőben – 65. Cannes-i Fesztivál, 2012. május 16–27.

Az ünnepélyes 65. évforduló kevéssé sikerült ünnepélyesre, és ez nem a fesztivál hibája, sokkal inkább a mostoha időjárásnak tudható be. Ritkán hallani olyat, hogy Cannes-ban az idő gyakoribb beszédtéma, mint a filmek, de idén az egész fesztivál hangulatára rányomta bélyegét a sok eső és a borús, hűvös időjárás. A vége felé felcsillant a remény néhány napsugár formájában, de aztán a záró eseményre ismételten, minden addiginál hevesebben, szakadt a nyakunkba az ég. A filmekre viszont nem lehet panasz. 

Vámpírok, őrült tudósok és egyéb rémek bűvöletében – A Hammer stúdió története I.

Műfaji filmeket készítő, Hollywoodon kívüli stúdióként megmaradni nem könnyű, főleg ha az amerikai közönséget célozzák meg filmjeikkel. A költségvetési praktikái mellett ilyen tekintetben is példaértékű a brit Hammer Film Productions története, hiszen másfél évtizeden át jelentős pénzösszegeket orozott el amerikai (horror)filmektől minőségi darabjaival.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.

A nem szabványos fesztiválmegnyitó – Rajtolt a TIFF 9. kiadása

Tegnaptól 10 napra ismét TIFF-színeket öltött Kolozsvár. A város egyik legrangosabb kulturális eseményévé nőtt Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitója a bevett szokástól eltérően most a szabad ég alatt, az újraöltöztetett Főtéren zajlott – és ez nem az egyetlen, bevett szokástól való eltérés volt a nyitóünnepségen.

Vérképes biblia – Patrick Lussier: Dracula 2000

Talán nincs még egy olyan filmes ikon, amely F. W. Murnau 1922-es Nosferatuja óta annyi metamorfózison ment volna keresztül, mint Bram Stoker vérszopó grófja, Drakula. Volt már férfi, nő, fehér, fekete, ősöreg remete, fiatal arszlán, és ki tudja, mi még. Amit azonban az elsőfilmes Patrick Lussier (Wes Craven néhány filmjének – Sikoly 1-3, Brooklyni vámpír, Új rémálom az Elm utcában – vágója) és csapata faragott belőle, az egyszerűen filmtörténeti unikum – és egyben kész röhej.