A vámpír halála – és feltámadása – Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe
A Drakula halálát a Sapientia celluloid filmes műhelyének résztvevői forgatják újra, Lakatos Róbert vezetésével.
A Drakula halálát a Sapientia celluloid filmes műhelyének résztvevői forgatják újra, Lakatos Róbert vezetésével.
Fiatal filmesek celluloidra forgatják a világ első Drakula-filmjének remake-jét, aminek eredeti változata a második világháború alatt tűnhetett el.
Szinte olyan, mint Murnau Nosferatuja (nem is...), szinte Erdélyben forgott (ez viszont igaz), szinte kapott egy Arany Medvét (meg ez is biztos), a címszerepét alakító Klaus Kinski pedig szinte ma lenne 91 éves: október 18-án töltötte volna, ha még köztünk lehetne.
Lugosi Béla George 1938. január 5-én született Los Angelesben. Sokan Bela Lugosi Jr.-ként ismerik, ugyanis ő a legendás erdélyi színész, Lugosi Béla egyetlen fia. Nem követte apját a színészi pályán, viszont a hollywoodi filmiparhoz elég sok köze van a családi hagyatékon keresztül. Az idén 77 éves ügyvéd Universal Pictures-szel vívott hosszú jogi csatározása vezetett az ún. California Celebrities Rights Act nevű törvény létrejöttéhez, amely nagyjából azt jelenti, hogy a hírességek nyilvánossági jogai átszállnak az örökösökre azok halála után, ugyanúgy, mint mindenféle más öröklendő vagyon.
Lugosi Béla évtizedekre meghatározta a módot, ahogyan Drakulát alakítani lehetett a vásznon. És bár azóta több száz, ha nem több ezer színész bújt a vérgróf bőrébe, az etalon mégis a Lugosi-féle karakter maradt, amihez viszonyítani, amitől eltérni lehet, így vagy úgy. Pedig nem örült, hogy beskatulyázták az örök gonosz szerepébe.
Úgy tűnhet, Christopher Lee a beskatulyázás áldozatává vált (hasonlóan Lugosi Bélához), de valójában e horrorikon alakításai személyesebbek voltak, mint gondolnánk.
„Vajdahunyadnál megnézzük Drakula várát, hátha él még” – mondja egy nő a Drakula Expresszen. Előtte persze Böjte Csabát is meglátogatja. Élni tudni kell.
Az új Drakula-film eredeti címében az áll, hogy Untold, azaz elmeséletlen. Bárcsak úgy maradt volna, elmeséletlenül.
A műmiszticizmustól és fanyarú negédességtől túlcsorduló Alkonyat-saga talán örökre bevéste a nyugati világ ikonikus figuráinak fenntartott pantheónba a brukolakhoszokat és lycantroposzokat. Azt viszont, hogy a vérszopó humanoidok visszaköszönnek ránk, még mielőtt az emberiségnek sikerülne kiheverni a Stephanie Meyer-könyv megfilmesítése által okozott iszonyatos léptékű kollektív szellemi öngyilkosságot, ráadásul animált CGI-köntösbe csomagolva, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Persze jól tudjuk, hogy alig van olyan kisdiáklány, aki nem ismeri az említett, vámpírmítoszba bújtatott Rómeó és Júlia-történetet, mégis nagyot néztem Genndy Tartakovsky Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című animációs filmjén.
A Universal a második legrégibb aktív hollywoodi filmstúdióként egyidős az amerikai filmiparral, 99 éves történetén keresztül a mozgókép evolúciója is végigkövethető. Pedig az alapító, Carl Laemmle kicsiben kezdte: a Universal a „Kicsik” egyike volt, és mivel nem tudott versenyezni az „Nagyok” szuperprodukcióival, egy ellentmondásos rétegműfajhoz, a horrorhoz nyúlt, leginkább emblematikus filmjei így a Drakula és a Frankenstein nyomán indult horrorciklus opuszai.