Fűben, fák alatt – Tolnai Szabolcs: Čudna šuma / Az erdő

Két szülő csendes belenyugvással bandukol a szerb őszi tájban. Az esőre álló idő, a lucskosan aláfittyenő égfoszlányok lelki vívódásaikat tükrözik vacogtató hűvöségükkel, a gyermek iránti féltés a két ember befásult arcából egyszer csak egymás irányába köpött szitkozódást csal elő. Mindenből árad a pesszimizmus, a sötétszürke szocreál helyszínekből éppúgy, mint a megkeseredett szülői szívekből. Reménynek ebben a kortárs rengetegben nemigen akad hely.

Jeliza Rose Csodaországában – Terry Gilliam: Tideland

A Tideland gerincét egy kislány fantáziájának szüleményei alkotják, mégsem mesefilm, hanem nagyon komoly történet egy hányattatott sorsú lánykáról, akiért titokban szorongunk, mégsem sajnáljuk, mert felhőtlen játékkedve átsegíti mindenen.

Csendesen számolgatja a barbarizmusokat – Denys Arcand: Les invasions barbares / Barbárok a kapuk előtt

A Barbár inváziókban egyszer hangzik el a címbeli kifejezés, amikor egy nem túl hangsúlyos jelenetben a tévében arról beszél valaki, hogy a szeptember 11-i terrortámadás hatásában a Római Birodalmat elözönlő barbár hordákhoz hasonlítható, amelyek egy meggyengülő birodalom szervezetét kezdték ki. A film amúgy egy rákos beteg élete utolsó részéről szól, akinek fia minden lehetséges eszközzel igyekszik könnyebbé tenni a szenvedést: megkeresi a fiatalkori barátait, kórtermet bérel ki, heroint szerez számára, no meg hozzáértő drogfüggőt, és végül átsegíti a halálba.

Minden érzék nélkül – Penelope Spheeris: Senseless / Az érzékek borzadalma

A hazai filmforgalmazás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a nyári uborkaszezonhoz. A főnökök tudják: ilyenkor strandolunk, pasizunk/csajozunk, moziba se azért megyünk, hogy valami nagyon súlyossal terheljék az agyunkat. Talán ezért került a mozikba a Senseless című vígjáték is, ahol Marlon Wayans (Darryl Whiterspoon) szédületes lendülettel mint az új, feketébe oltott Jim Carrey mutatkozik be: gyötri a képét ezerrel, és nagyobb a nyelve mint elődjének.