Egy dühkezelési problémákkal küzdő egoista szakácsra rábíznak egy Aspergeres tinédzserfiút: mégis mi sülhetne el rosszul? Az Ízlés szerint fűszerezve az Esőemberhez hasonlatos felállását az olasz konyha ínyencségeivel dobja fel.
A hihetetlen Hulk nem az Ang Lee által jegyzett Hulk egyenes ági leszármazottja, hanem a 70-es, 80-as évek fordulóján készült, azonos című tévésorozaté. Az új Marvel eposz-epizódban megtudhatjuk, hogy az epeszín dühlényből miként lesz irányítható, morális persona és hős. Mert minden mesebeli két-éltű végzete, hogy a szerelmes csókra felelősségteljes királyfivá legyen.
A Blade, X-Men, Pókember és Daredevil után ismét egy Marvel képregény-megfilmesítés. A mozi ezúttal nem csak a képregényhez való hűségre törekszik: ha nagyobb a formátum, a mondanivaló is legyen nagyobb. A rendező, Ang Lee mindenféle plusz súlyokkal terheli meg a szuperhős-narratíva és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde klasszikus kereszteződését.
Ha nem is kérdezem, A düh elsõ tíz perce után meg tudnám mondani Radu Muntean kedvenc rendezõit: Cronenbergben és Kusturicában legalábbis biztos vagyok. De kezdjük elölrõl: a plakát nem gyõzött meg arról, hogy ezt a filmet érdemes megnézni. Ellenben mellette egy fénymásolt papírlapon használati utasításokat találok a filmhez. Köztük olyanokat is, hogy a film pattogatott kukoricával együtt fogyasztva káros az egészségre, hogy a mobiltelefonokat jó elõre ki kell kapcsolni, hogy ne tévesszük össze a sajátunkat a filmbéli szereplõkével. S hogy ne tévesszen meg senkit az, hogy a filmben játszik Adrian Copilu’ Minune1, ez a film nem róla szól.
