A Három nő című film minden szempontból Panahi három évvel ezelőtti nagy sikere, a Taxi Teherán párdarabjának nevezhető. A nagyvárosi forgatag állandóan pezsgő légköréből azonban most a vidéki nyugalom, az örök lassúság és eseménytelenség iráni tájaira taxizhatunk el.
Az Ez nem egy film után Dzsafar Panahi immár nagyon is filmet készített, a Taxit az iráni mozi eddigi csúcsteljesítményének sem túlzás nevezni.
Holnap ér véget Európa egyik legnevesebb fesztiválja, a Berlinale. Mint minden évben, idén is a nagyjátékfilmes szekció kapta a legnagyobb figyelmet. A versenyprogram sokszínű volt, több különböző generáció filmjeit is felvonultatta.
Kalandfilmbe illő történet: az elnyomó rezsim börtönbüntetésre ítéli a rendszert kritizáló művészt, aki a tilalmat megszegve házi őrizetben forgatott filmjét egy tortába rejtett USB-n csempészi ki az országból. Panahi viszont se kalandot, se pátoszt nem másolt az ominózus USB-re: nem-filmjét fogságának egy átlagos hétköznapjáról forgatta.
