Ha egy film jó, miért rontják el egy senki által nem kért folytatással? – teszik fel a kérdést az Amerikába jöttem 2-ben, ami csak akkor lenne nyilvánvalóbb kiszólás a nézőkhöz, ha még kacsintanának is mellé. Hiába próbálnak ezzel elébe menni a kritikáknak, nem ússzák meg annak megindoklását, hogy mennyi létjogosultsága van egy 1988-as klasszikus folytatásának a nosztalgián kívül.
Klasszikus felépítésű, komédiába oltott heist movie, mely a patinás alzsáner összes ordas közhelyét összehordja ugyan, mégsem lehet rá igazán haragudni. Brett Ratner, a tisztességes iparos és írói ugyanis ügyesen beszélik a laza, bárgyú férfihumor nyelvét, mesés sztárgárdájuk kirobbanó formát nyújt, és mindennek tetejében még az évtizedek óta gyengélkedő Eddie Murphyt is sikerült rehabilitálniuk – legalábbis egy időre.
„Karrierje romjain ücsörögve Eddie Murphy gondolt egyet, és visszatért fiatalkori sikereihez, bebizonyítva, hogy pengeéles afro-humora mosolyfakasztásban verhetetlen” – bárcsak ezt írhatnám, és bárcsak véget érne már egyszer az egyébként tehetséges nevettető B-filmes szégyenzarándoklata. Emberünket azonban lehetetlen elemelni a gagyigyártó futószalag mellől.
