Film dupla whiskyvel – Beszámoló a 73. Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválról
A brit hazai filmtermés legjava és sok női alkotó az idei EIFF-en. A whiskyt a Johnnie Walker, a hangulatot a vendégek és a lelkes filmrajongók biztosították.
A brit hazai filmtermés legjava és sok női alkotó az idei EIFF-en. A whiskyt a Johnnie Walker, a hangulatot a vendégek és a lelkes filmrajongók biztosították.
A 70-es években újra felfedezte Samuel Fullert és Douglas Sirköt az Edinburgh-i Filmfesztivál igazgatójaként, megágyazva a mesterek későbbi kultuszának. Mozifenegyerekek címmel megírta az első könyvet Új Hollywood titánjairól. A 80-as években a Columbia stúdió alelnökeként tevékenykedett. Később független producerként vezényelte Stephen Frears és Alan Parker ír opuszainak gyártását. A TIFF zsűritagjaként látogatott el Kolozsvárra. A zárógála előtt, a fesztivál talán egyetlen napfényes délutánján beszélgettünk.
Megfázva bár, de törve nem érkeztem haza Edinburgh-ből, azzal a jóleső érzéssel, hogy a fesztivál most is tartogatott meglepetéseket, és mint lenni szokott, most sem feltétlenül onnan jöttek ezek a meglepetések, ahonnan az ember a legjobban várta volna őket.
Annak ellenére, hogy mindig is félős voltam, szeretem időről időre tesztelni magam: mitől tud egy film olyan hatással lenni rám, hogy még hetekig nem kapcsolom le a villanyt éjszakára, és mi az, amitől mindenki kiugrik a székéből körülöttem – én meg csak nézek (mint a moziban), hogy mi is itt a probléma. Ez utóbbi persze a ritkább, de előfordult már.
2001-ben jártam először az Edinburgh-i Filmfesztiválon és azonnal beleszerettem a városba, a skót akcentusba, a párhuzamosan zajló és gomba módra szaporodó fesztiválok hangulatába. Bízhattam benne, hogy itt mindig színvonalas a válogatás, nem is beszélve a brit filmekről, amelyek bemutatásában Edinburgh mindig is az élen járt.
60. évfordulóját ünnepelte idén augusztusban az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztivál, amely a brit filmek elsőszámú bemutatóhelye, és egyben rangos nemzetközi filmes szemle is.
„Olyan szerteágazó és figyelemreméltó a filmválaszték, amilyet csak remélhettünk, tehát tobzódj csak benne nyugodtan” – hívogatott az idén augusztusban immár 58. alkalommal megrendezett Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztivál. És valóban, tizenegy napig a mozirajongó közönség elmerülhetett a fesztivál változatos programjában, ahol garantáltan nem akadt olyan, aki ne talált volna valami kedvére valót.
Már évek óta rendszeres látogatója vagyok az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválnak, amely nem csak a gyönyörű helyszínével, de változatos programjával és barátságos hangulatával is évről évre elvarázsol, és ami nélkül már el sem tudnám képzelni az augusztust. 2001-ben a fesztivál addigi művészeti igazgatója, Lizzie Francke átadta a stafétabotot az ausztrál származású Shane Danielsennek, aki sok tekintetben hozott változást a fesztivál számára.