Sötét zsaruk újra bevetésen – Phil Lord - Christopher Miller: 22 Jump Street – A túlkoros osztag
Ki véd meg minket, ha a rend őrei sincsenek tisztában a rend fogalmával?
Címke: egyetemista
Metább, mint a Családos Csóka – Nicholas Stoller: Neighbors / Rossz szomszédság
Kár, hogy még csak május van, így nem írhatjuk le, hogy a Rossz szomszédság az év vígjátéka. Egyéb meglepetések azért így is akadnak: a tinisztár Zac Efronról kiderül, hogy színészkedni tud és humorérzéke is akad, Seth Rogen pedig a füvesvígjátékok után Louie C.K. útjára lép.
Berlin feladta rég – Jan Ole Gerster: Oh Boy
Felnőni néha annyit jelent, mint belátni: valójában fogalmunk sincs, mit jelent. Kevés huszonvalahány esztendős fiatal vallja így be magának, de amelyik eljut ehhez az önnön linkségével szemben alkalmazott őszinteségi pillanathoz, észre sem veszi, hogy meglépte a lépnivalót. A kíméletlen nagybetűs ezennel itt van, nyitogatja az ajtókat, mindenfélékre rávesz, s kényszerítő ereje akkor is mindenható, mikor semmi mással nem kívánjuk kitölteni az ajándékba kapott órákat, mint az otthonunkat jelentő örök nagyváros metróvonalai között céltalanul sodródni a kitudja felé.
Borzalommentes szörnyfilm – Dan Scanlon: Monsters University / Szörny Egyetem
Sokan tudjuk azt, hogy az egyetemi élet nem is olyan... szörnyű... Azonban fel kell hagynunk ezzel a meggyőződésünkkel rögtön, amint megnéztük a Szörny Egyetemet, amely bizony arról mesél nekünk, hogy egyes felsőoktatási intézmények esetében mindennaposak a borzalmak, a rettenetek. A Disney és a Pixar házasságának legújabb szörnyszülöttje akár amolyan Harry Potter-paródiaként is értelmezhető, amelyben botladozva és (majdnem) abszolút pátoszmentesen ugyan, de az ijedelmek megtestesítőinek szinkópás ritmusban alakuló karrierjei épülnek.
Giccs perfekt – Jason Moore: Pitch Perfect / Tökéletes hang
A nagy hollywoodi ötletválság és forgatókönyv-újrahasznosítás már eddig is számos kellemetlen és bosszantó élménnyel „örvendeztette meg” nézők ezreit világszerte, ezért a Tökéletes hanghoz hasonló filmek felé rengeteg (és tegyük hozzá, hogy általában jogos) előítélettel közelítünk. Feltéve, hogy egyáltalán közelítünk, mivel a zenés vígjátékokat már eleve csak egy jól körvonalazott közönség szokta látogatni hűségesen. Pedig Jason Moore első nagyjátékfilmje megérdemelné a figyelmünket, mivel tartogat pár kellemes meglepetést.
