Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

Én nem vagyok paranoiás, engem üldöznek – David Fincher: Panic Room / Pánikszoba

Tartok tőle, kevesen vannak, akik ne ismernék azt a kellemetlen, zavarbaejtően koszos érzést, ami akkor fogja el az embert, ha meglopják. Egy étteremben ülve elemelik a táskánkat; fél óra ideges keresgélés után a tolvaj számára értéktelen cuccainkat a következő utcasarkon találjuk meg szétdobálva. Az általános bosszankodáson túl ilyenkor az embert elfogja egy bizonytalan szorongásérzet, mintha valami piszkosat érintett volna: ismeretlenek beletúrtak a dolgaimba, valaki fogdosta a gyermekem képét, vagyis attól, hogy erőszakosan betörtek a magánszférámba. Életünk egyik legfontosabb értelmét találjuk meg az ilyen helyzetek elkerülésében, úgyhogy mindannyian kialakítunk életünkben olyan tereket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat az efféle attrocitásoktól. Nagyon fontos funkciója ez otthonunknak, de még az autónknak is.

Virtuális viszonyok – Pierre-Paul Renders: Thomas est amoureux / Szerelmes Thomas

Mikor beülünk a Szerelmes Thomas (vagy eredeti címe szerint Thomas szerelmes lesz) című filmre, az első néhány percben csalódottan gondolhatnánk, hogy egy újabb, a különlegesség hatását imitálni szándékozó, a számítógépes technikát segítségül hívó fikcióval fogunk találkozni. Hamarosan rájöhetünk arra, hogy egyáltalán nem erről van szó: igazi művészfilmmel van dolgunk, amelyben megismerhetjük az agrofóbiás Thomas életét és szerelembe esésének folyamatát.