Csipke és lapát – Alan Rickman: A Little Chaos

Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.

Szelíd teremtés – Alex Garland: Ex Machina

Az Ex Machina az utóbbi évek egyik, sőt talán legjobb sci-fije, annak ellenére, hogy egy kevés szereplős kamaradarab. A sikeres forgatókönyvíró, Alex Garland rendezői debütálása meggyőzőbb nem sűrűn lehetne.

Kellemetlen képeskönyv – Susanne Bier: Serena

A cím puritán módon egy női keresztnév, a rendező a 2010-ben legjobb külföldi film Oscarját elnyerő Egy jobb világ dán rendezőnője (Susanne Bier), a főszereplők pedig jelenleg Hollywood legfelkapottabb sztárjai közé tartoznak (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), akik ráadásul már egyszer bizonyítottak szerelemespárként a filmvásznon az egészen jól sikerült A napos oldalban (amiért ráadásul Copper egy legjobb férfi főszereplő jelölést, Lawrence pedig egyenesen az Oscart vihette haza). Minden együtt volna tehát egy szívtépő dráma, lebilincselő, különleges helyszínű thriller vagy egy kemény, női emancipáció-történet vászonra viteléhez.