Kolozsvártól Buchenwaldig – Csibi László: Nussbaum 95736

Bár a címe egyértelműen a holokausztra utal, Csibi László új történelmi témájú riportfilmje nagyobbat merít ennél: egy túlélő élményein keresztül a kolozsvári zsidóság vészkorszak előtti és utáni életérzését is felvillantja, így fontos adalékokkal szolgál Erdély 20. századi történetéhez. Ugyanakkor nem csak a múltbeli események felmutatása foglalkoztatja, hanem az is, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a jelenhez.

Mit akarsz még tudni róla? – Paul Greengrass: Jason Bourne

A Jason Bourne új epizóddal toldja meg a legendásan kúl Bourne-trilógiát, de nagy kérdés, hogy kellett-e újabb film, akár Matt Damon és Paul Greengrass ideális párosával felfegyverkezve. Működik még a recept? A friss epizód kisiklásai alapján úgy tűnik, nem. A már jól ismert hozzávalók, fordulatok, akció-típusok újraturmixolása erőtlen, mert semmit sem tud érdemben hozzátenni a trilógia kerek, lezárt egészéhez.

A csajom és más futóbolondok a környezetemből – Arnaud Desplechin: Trois souvenirs de ma jeunesse

Arnaud Desplechin a francia mozi egyik aktuális nagyágyúja. Cannes-ba és a César-gálákra hazajár, legutóbbi filmje is nyert egy Quinazine des Réalisateurs-díjat (és nem lepődnénk meg, ha az előkészületben levő Les fantômes d'Ismaël is Cannes-ban debütálna, jövő májusban). Ennek ellenére nehéz lándzsát törni a Trois souvenirs de ma jeunesse (kb. Három emlék az ifjúságomból) mellett – de pálcát törni fölötte sem sokkal könnyebb. Nyomasztó, szívszorító, izgalmas vagy felemelően lírai pillanatok, gyönyörű képek és csodálatos zene váltakozik benne a percekre leülepedő unalommal.

Nincs történet – Cristi Puiu: Sieranevada

Puiu, az úgynevezett román újhullám úgynevezett elindítója és élharcosa mindig egy lépéssel a többiek előtt jár, még akkor is, ha a díjakat nem ő hozza haza. Új filmjével ismét szintet lép és megszabja az elkövetkező évek ritmusát.

Az emlékezés útvesztői – Alain Resnais-portré 1.

Ha visszatekintünk Alain Resnais hátrahagyott életművére, akkor azt találjuk, hogy ezek a filmek jelentős stilisztikai és műfaji változatosságot mutatnak a dokumentumfilmtől a fikcióig, a mentális utazástól vagy a melodrámától a sci-fi, a vígjáték vagy a musical világa felé kacsintgató alkotásokig. Mégis nehezen lehetne találni még egy olyan rendezőt, aki ennyit foglalkozott volna az idő és emlékezés kérdésével, mint ő.

Szín- és időkavalkád – Danny Boyle: Trance / Transz

Megtévesztés, váratlan fordulatok halmozása és a nézői tudattal való folyamatos játék jellemzi Danny Boyle legújabb, Transz című filmjét, mely az utolsó pillanatig újra meg újra elgáncsol, szinte (ahogyan ezt a tendenciózus cím is jelzi) transzba kényszerít, olyannyira, hogy megbillenti az ösztöneinkbe, saját józan gondolkodásunkba vetett hitünket.

Más emlék – Len Wiseman: Total Recall / Az emlékmás

A remake igencsak kockázatos és talányos „műfaj”, de Hollywoodban ezt láthatóan másként gondolják, és az egykori nagy sikerprodukciók újrafazonírozásában afféle aranytojást tojó tyúkot látnak. Meglehet, igazuk van, de ez a nézőt – akinek talán még vannak emlékei az „eredeti” Emlékmásról – kevéssé vigasztalja.