Habár idén a koronavírus-járvány miatt elmarad az Eurovíziós Dalfesztivál, a Netflix legújabb vígjátéka gondoskodik arról, hogy a többnyire csak egyszezonos popslágerek gigagálája 2020-ban se kerülje el az erre fogékonyak nappaliját. Szerencsére azonban a show itt nem a megszokott formájában megy tovább…
Aligha találunk a filmtörténelemben Judy Garlandnál elrettentőbb példát arra, mi történik egy istenadta tehetséggel, ha túl korán fedezik fel. Minden idők egyik legcsodálatosabb hangjának birtokosa még a hollywoodi sztárok mércéjével mérve is tragikus életet élt – ennek kezdetét és legvégét dolgozza fel a róla szóló film.
Az új Csillag születik olyan, mint főszereplőnője, Lady Gaga: szeretjük, mert valóban tehetséges, de azért vannak vele kapcsolatban aprócska fenntartásaink.
Ahogy filmje hősnőjét, Luca Guadagnino író-rendezőt is elfogta a nosztalgia: megpróbált retró, Fellinit idéző olasz művészmozit készíteni, megszerezte hozzá Ralph Fiennest, Tilda Swintont, Matthias Schoenaertsot és Dakota Johnsont, de csak majdnem jött neki össze az, amivel Paolo Sorrentino nagy sikereket arat.
Az izlandi Madárkák esszenciális, de egyben meglehetősen szokványos coming of age drámaként kezdődik, de a végére átcsap a hollywoodi felnövésfilmek totális ellentétébe, sőt, kritikájába.
Amy Berg Joplin-portréja egy tökéletesen hagyományos dokumentumfilm, aminél viszont alaposabbat is nehéz elképzelni.
Dokumentumfilmhez képest nagy az érdeklődés az Amy iránt, de a pénzügyi és a kritikai elismerés inkább az énekesnő emlékének, mint a filmnek szólhat.
A Swing tökéletes közönségfilmnek készült: angolos a címe, van benne zene, tánc, magyar sztárok minden korosztálynak. Fazekas Csaba író-rendező azonban második vígjátékával újra elköveti debütálása, a Boldog születésnapot! hibáit, annak erősségeit viszont csak módjával szállítja.
Hozzávalók: egy darab antipatikus főgonosz, néhány, esetlenségükből fakadóan komikus mellékszereplő, egy szerelmi szál, valamint Stela Popescu. Az alapanyagok kimérése, majd homogén szubsztanciává keverése egy már mindenki által látott, mégis sajátos, hazai ízű történetet alkot.
A keleti harcművészetek különös legendáinak és abszurd látványvilágának filmes kombinációja megfelelően kusza és gyermeteg ahhoz, hogy már a kamaszkorból kilépő ifjak között is alig akadjon elvetemült rajongója. A Wu-Tang Klan atyja, a rapper RZA (polgári nevén Robert Fitzgerald Diggs) egy olyan ritkaságszámba menő felnőtt, aki nem csak örömmel nézi, de gyűjti, sőt, betéve ismeri a klasszikus martial-arts zsáner összes darabját – ha hinni lehet a mítosznak.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
