Arany Medve a málnásban – Beszélgetés Enyedi Ildikó filmrendezővel

A magyar film egyik legnagyobb vesztesége volt, hogy Enyedi Ildikó a Simon mágus óta nem forgatott nagyjátékfilmet, de úgy érzi, a Berlinben elnyert Arany Medve visszarakta a térképre 18 év után. A Filmtettnek arról is mesélt, mit gondol a csodákról, milyen volt Tarantinóval zsűrizni, és mire kell figyelni, ha egy fára osztja a főszerepet a rendező. A film március 2-án kerül moziba Magyarországon.

Érzéki képek – Enyedi Ildikó: Testről és lélekről

Hogy Enyedi Ildikó miért nem rendezett nagyjátékfilmet az elmúlt tizennyolc évben, arra nem tudom a választ. Csak annyit tudok, hogy a Testről és lélekről kétségkívül az egyik legjobb kortárs magyar rendező „hallgatását” törte meg. Nem is akárhogy.

Mágikus filmek – filmmágiák – Rendezőportrék: Enyedi Ildikó

„Valamiféle realizmus… Nem tudom: neorealizmus – nagyon elhasznált? Új-neo-realizmus – hát egy kicsit körülményes. De az biztos, hogy valamifajta realizmus… Mágikus realizmus?” Noha Erdély Miklós nem Enyedi Ildikó filmjeiről beszélt, amikor megpróbált egy alkalmas elnevezést találni kortárs alkotók (Bódy Gábor, Jeles András, Tarr Béla, Gothár Péter, Xantus Gábor) műveire1, mégis helyénvalónak érezhetjük ezt a sajátos meghatározást, ha az Enyedi-életmű darabjait vesszük szemügyre.

A magyar filmművészet „zárványai”

Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.