A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

2000. november 15. – írta Boronyák Rita

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.

Bram Stoker – egy mítosz anatómiája – Schneider Tibor: Igenis, Bram Stoker elvtárs! (1999)

2000. november 15. – írta Molnár Andrea

„Barátom, Isten hozta Önt a Kárpátokba! Türelmetlenül várom. Aludjon jól. Holnap három órakor indul a postakocsim Bukovinába. Helyet foglaltam önnek. A Borgói hágón várja a fogatom, és hozzám röpíti. Remélem jól utazott Londonból, és kellemesen tölti napjait gyönyörű birtokomon. Barátja, Drakula gróf"

Menekülés a felejtésbe – Emlékképek és Erdély-képek a 90-es évek játékfilmjeiben

2000. november 15. – írta Székedi Eszter

Erdély mint élettér, mint emberi boldoguláslehetőségek és konfliktusok színtere több filmkészítőt sarkallt alkotásra az utóbbi években. Ezekben a filmekben gyakran nem az előtérbe helyezett történet a fontos, hanem a hátteret biztosító politikai szituáció és a történelmi változások.

Hol volt, hol nincs – Tér-idő koordináták módosulása

2000. november 15. – írta Fám Erika

Ha a ma és a holnap nem körvonalazható egyértelműen, akkor kísért a múlt, esetleg az egyetlen menedék lehetőségét kínálja fel. De valódi-e a múlt, amit megidéz a jelen? Emlékezni vagy felejteni? Zsákutcák világa lenne Erdély?