Buon’ appetito! – Sopranóék és a kaja

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

Prepa(pa)ráció – Pálfi György: Taxidermia

Gyomrunkba, ágyékunkba bokszoló, netán lelkünkbe gázoló közelképeivel és degenerációs esettanulmányaival a Taxidermia elsőre épp oly bizarrnak, kereknek, tökéletesre csiszoltnak és meghökkentőnek tűnhet, mint egy üveggömbbe öntött embrió-kulcstartó. De a benne leginkább zavarbaejtőbb talán mégsem a (nagyon is emberi) testi üzemmód közvetlen közeli követése, sem a (részben már Parti Nagy által megírt) extrém szereplők és történések megjelenítése, hanem inkább az, hogy univerzum-szerű szerkezetbe rendezettsége miatt groteszk emberképet felmutató világértelmezésnek is tekinthető.