CGI közt veled lenni – Ezekre a folytatásokra számítsunk a következő években II.

A végtelen hollywoodi folytatásáradatról szóló írásunk után tegnap elkezdtük számba venni, hogy milyen sequelekre lehet számítani a következő években. Kétszer olyan súlyos a helyzet, amilyennek tegnap látszott: íme még egy nagyjából ugyanakkora válogatás. Egytől három hagymáig osztályozunk ma is, és van egy film, amit annyira kíváncsian várunk, hogy nem kapott hagymát – hátha utólag sem kell majd kiutalnunk neki!

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky rendezései 2.

Jodorowsky mindig figyelmen kívül hagyta a közízlést, így meggyűlt a baja a nagyközönséggel, azonban a midnight movie prototípusaként méltatott El Topóval saját műfajt fejlesztett ki (egyben maga a Jodorowsky-film vált zsánerré), ezzel híveket, követőket toborzott. Többi filmje producerek hozzájárulásával jött létre (Allen Kleintől Michel Seydoux-ig) vagy miattuk hiúsult meg (O története, Dűne).

Feslett kosztüm – A legrosszabb történelmi filmekről 1.

A történelmi film gyűjtőfogalma több szubzsánert egyesít. Az ehhez a környezethez nyúló szerzők és (nem ritkán valamilyen rezsim elvárásaihoz is kötődő) zsánerfilmesek egy valamiben közösek: „a minden másképp volt” elvét követik. Ennek következtében egészen elképesztő eredmények (is) szoktak születni ebben a műfajban.

“Who the Fuck is Alice?!” – Bud Townsend: Alice in Wonderland: An X-Rated Musical Fantasy

[kritikaíró pályázat] Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényének felnőttfilmes adaptációja a nagyközönség számára jórészt ismeretlen darabnak számít, de szakmai berkekben is csak egyfajta jól hangzó legendaként él: sokan hallottak róla, de csak kevesen látták. Pedig Alice történetének pornóváltozata a maga nemében remekmű-közeli alkotás, melyet hiba volna egyszerűen csak szexfilmként definiálni.