A tévelygő! – Steven Soderbergh: The Informant! / Az informátor!

Kedves Olvasó! Próbálja csak felkiáltó hangsúllyal mondani a fentebb is olvasható filmcímet. Ugye, milyen vádlóan, megbélyegzően hangzik? Vajon miért tette hozzá ezt a felkiáltójelet Soderbergh új filmjének címéhez, mikor az alapul szolgáló könyvből ez hiányzik? Ha egyből nem tudja a választ, nézze meg a filmet. Bár nekem így se sikerült.

A tengerimalacok esete az esztétikai világválsággal – Hoyt Yeatman: G-Force – Rágcsávók

A processzortechnika egyre nagyobb léptékű fejlődése alapjaiban írta felül a Disney stúdió által felállított és kifejlesztett, öröknek tűnő 12 Basic Principles of Animation munkacímű szabályegyüttest – és ennek értelmében a közel 90 éves rajzfilmszemléleti hagyományainkat. A rivalizáló stúdiók egyre magasabbra helyezett léceit olyan rajzfilmek próbálják átugrani, melyek szociális tényezők feldolgozására is vállalkoznak.

A hatalom ezeregy szeme – D. J. Caruso: Eagle Eye / Sasszem

Két hete fut a mozikban az Eagle Eye, Magyarországon ez idő alatt megnézték vagy tizenháromezren. Szempontunkból ez persze nem jelent semmit – ajánlani csak azoknak tudnám, akik nem vágynak többre másfélórás popcorn-rágcsálós punnyadásnál. Hiába vernek szét és robbantanak fel ugyanis több száz autót D.J. Caruso filmjében, az adrenalinszint alacsonyan marad.

Könnyű fordítás – Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

A tolmács reklámkampányában a legütősebb információnak szánták, hogy ez lenne az első film, amit az ENSZ New York-i székházában, az intézmény tulajdonképpeni főépületében forgattak. Nem minthogyha már nem ihletett volna meg eddig is sok forgatókönyvírót és rendezőt a villogó felhőkarcoló-komplexum, csakhogy eddig senki nem kapta meg az engedélyt a forgatásra.

Sok hajsza semmiért – William Friedkin: The Hunted / Veszett vad

Azoknak a rendezőknek, akiktől láttam valami, nos nem föltétlenül jót, nekem tetszőt bár, hajlamos vagyok időnként elnézni ezt-azt. Így állok többek között William Friedkinnel is. Megnéztem A francia kapcsolatot, aztán az Ördögűzőt, és azóta mást se teszek, mint nézek elfele. Ám a legújabb Friedkin-opusz esetében nem tudtam, mit kezdeni ezzel az elnézéssel. Hacsak nem félrenézést értek alatta, de akkor meg minek beülni a moziba.