Édes helyett émelygős – Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

Frissítő hidegzuhany – Cary Fukunaga: Jane Eyre

Thrillerelemekkel teletűzdelt dráma, melynek a 19. század első modern női fejlődésregénye szolgáltat alapot. A temérdek újragondolást megért Jane Eyre ezúttal egészen új receptúra szerint kerül tálalásra, mellyel a 2011-es év egyik legnagyobb meglepetéseként feszíthet a filmes repertoárban.

Egy középkorú Don Juan (hervadó) virágai – Jim Jarmusch: Broken Flowers / Hervadó virágok

Úgy tűnik minden rendező életében bekövetkezik, hogy előbb vagy utóbb behódol a stúdiók csábításának és igazi mainstream alkotással rukkol ki. Vannak akiknél ez 360 fokos fordulatot jelent, és vannak persze olyanok is, akik bár nagyobb költségvetéssel és nagy sztárokkal forgatnak kétségkívül a mainstreamhez közelítő alkotást, mégis megtartják egyéni hangvételüket és nem szimplán „stúdióbérencként” dirigálnak le valami végtelenül lebutított kasszasiker várományos művet.