Szocreál-szürreál – Gustave de Kervern–Benoît Delépine: Mammuth

Ha azt gondolnánk, hogy csupán nekünk van meggyűlve a bajunk a bürokrácia fekélyes és átláhatatlan labirintusaival, akkor most fellélegezhetünk: Serge Pilardosse francia állampolgárnak több mint 40 évnyi gürcölés után komoly utat kell bejárnia ahhoz, hogy végre megkaphassa jól megérdemelt nyugdíját.

A szépség és a szörnyetegek – Álex de la Iglesia: Balada triste de trompeta / Egy őrült szerelem balladája

Cseppet sem meglepő, hogy Álex de la Iglesia kapta a velencei filmfesztivál rendezői díját, már csak azért sem, mert Quentin Tarantino volt a zsűri elnöke. Balada triste de trompeta (lefordítva: Szomorú ballada trombitára) című filmjére ugyanis, akárcsak anno az Oldboyra, kis túlzással rá lehetne ragasztani a „tarantinósabb Tarantinónál” címkét, ám ez egyáltalán nem jelent epigonizmust: összetéveszthetetlenül spanyol alkotásról van szó.
 

Kéjgyilkos a szomszédom – Anne Sewitsky: Sykt lykkelig / Happy, Happy

A problémáikat a jólét szőnyege alá seprő északiak mindig is kitűnően tudtak hahotázni saját tehetetlenségükön, mi pedig elnézően és együttérzően velük együtt nevettünk – egészen mostanáig. Két szánalmas fiatal pár semmitmondó története gospel-betétekkel, fekete komédiának álcázva.

A halálnál már csak az élet kellemetlenebb – Alex van Warmerdam: De laatste dagen van Emma Blank / Emma Blank utolsó napjai

Alex van Warmerdam holland rendezőt mindenkinek ismernie kéne, mégis ijesztően kevesen hallottak róla. Filmjei tökéletesen ötvözik a legsötétebb humort a precízen kidolgozott karakterekkel, bolondos ötletei pedig még a legmogorvább mozibajárót is megmosolyogtatják. Legutóbbi alkotása, az Emma Blank utolsó napjai is pontosan ilyen: vérbeli szélmalomharc fapapucsok nélkül.

Az élőholtak szürkülete – Ruben Fleischer: Zombieland

A klasszikus, lassan cammogó Romero-féle zombik kora, úgy tűnik, végleg leáldozott: a hetvenes évek marihuánán szocializálódott, zsibbadt arcai eltűntek, a mai fiatalság már a speedre és az extasyra van rákattanva, ennek megfelelően a zombijaik is vérmes szemű, üvöltözve sprintelő vadállatok.

A paradicsomlé diadalmenete – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 1

Az első rész ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Quentin Tarantino új filmje, a Kill Bill az utóbbi másfél–két év legjobban sikerült, előre beharangozott szuperprodukciója. Ez azonban csak a gyengécske Mátrix 2 és a röhejes Mátrix 3 recepciójának fényében minősül feltétlen dicséretnek.