Marcsik és Juliskák – A celluloid királynői

Ha egy nő az első találkozás után nem árulja el vezetéknevét, lehet titokzatos vagy tartózkodó. Ha egy nő keresztnevén mutatkozik be, lehet közvetlen vagy bizalmatlan. A moziműsor vagy a filmlexikon böngészésekor a filmcím az első találkozás néző és mű között, így a későbbi kellemetlen meglepetések elkerülése végett nem árt tisztában lenni a filmművészet címtani etikettjével. Egy filmcím lehet titokzatos, tartózkodó vagy bizalmatlan, de a néző nem.

Némi noir érzékenység

A bűnügyi filmek történeti változataként az 1940-es években hódító (amerikai) film noir hosszú utóéletet tudhat magáénak. Ám az, hogy napjaink művész-thrillerei is gyakran idézik a műfaj konvencióit, nemcsak azt jelzi, hogy a társadalmi nemek ütközése – mint bűnügyi téma – gyümölcsöző, hanem azt is, hogy a noir hölgyek (és urak) megelőzték a nemi emancipációs mozgalmakat.

A medemi labirintusok – Julio Medem: Lucía y el sexo / Szex és Lucia

Amikor spanyol filmről esik szó, mindig ugyanaz a négy név jut eszembe. Egyrészt azért, mert másokat kevéssé vagy egyáltalán nem ismerek. Másrészt pedig, ha láttam is ezt-azt ettől-attól (nyilván azokra gondolok itt, akiket kevéssé azért ismerek), időben valahogy elmosódnak ezek a képek, és akár egy mozivászon-palimpszeszten, előbukkannak alóluk az említett négyesfogat – Berlanga (A Klasszikus), Saura (A Nyelvújító), Medem (A Szimbolista) és Almodovár (A Poszt) – rengeteg-jelzős víziói. Ezúttal Julio Medem kerül a célkeresztbe annak kapcsán, hogy az ominózus palimpszeszten felderengett legújabb filmje, a Szex és Lucia.

Felszínen a félelem – Claire Denis: Trouble Every Day / Kínzó mindennapok

A horror nem különösen nagyra tartott műfajába sorolt alkotásokat ritkán szoktak az ún. művészfilmek között emlegetni. Claire Denis legújabb opusát ennek ellenére megilleti ez az előkelő hely, horrornak csak jobb híján, a moziforgalmazás műfajmeghatározási kényszere miatt nevezik. Hátborzongató, felkavaró, elemi erejű alkotás ez, élénk hatása a vászon elsötétülése után még hosszú ideig kísért.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)