A türelmét vesztett panziós – Marian Crișan: Orizont

A román irodalom remekeinek adaptációs divatja a szocializmus sajátja volt, el nem ítélhető módon. Különösen erős lendületet kapott a Ceaușescu-korszak idején, hiszen az egyik fő pártfeladatként kitűzött nemzeti tudaterősítés sarkpontját éppen a filmgyártás doktríner használata képezte. Igazából a hatvanas évek közepétől születtek az igazán kiváló adaptációk (Akasztottak erdeje, Újrajátszás, Felix és Otília, Moromeții, Nunta de piatră, stb). Ezek sorába tartozik az 1955-ös La moara cu noroc is, amely Ioan Slavici Jószerencse malma című elbeszélése nyomán készült. A dualizmus korában írt történet betűhív baljós hangulatát remekül leképező film a kapzsiság és a hatalmi játszmák több életet romba döntő motívumain keresztül ábrázolja a kisemberek nyomorúságát.

Az elvárt bénaság – Andrew Steele: A Deadly Adoption

A stílusparódiáról elhíresült Andrew Steele a Casa De Mi Padre telemundo-fricskája és a The Spoils of Babylon családregénysorozat-paródiája után újra elmerült egy elhanyagolt formátum élveboncolásában. Új műve egy igazi „Lifetime-film” benyomását kelti, az A Deadly Adoption azonban másként működik, mint korábbi művei.

Rideg falak, emberi sorsok – Nagy Viktor Oszkár: Hivatal

Nagy Viktor Oszkár korábbi filmes életművétől sem volt idegen a bevándorlás témája, ám idei alkotása, a televíziós sugárzásra szánt Hivatal több szempontból is más, mint eddigi munkái (Két világ közt, Felsőbb parancs). Legújabb filmje egy – a dokumentumfilmes látásmódot továbbra is érvényesítő – játékfilm, mely úgy sem veszíti el emberséges hangvételét, hogy a Bevándorlási Hivatal ügyfélszolgálatának szemszögéből mutatja be a történetet.

Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré

Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő.