Túl a Río Grandén – A mexikói film története

„Szegény Mexikó, oly távol van Istentől, de közel az Egyesült Államokhoz”. A Porfirio Díaz mexikói elnöknek tulajdonított, de valószínűleg inkább egy történész-újságírótól származó megállapítás tökéletesen körülírja, hogy a történelem során milyen kapcsolat állt fenn a két észak-amerikai ország1 között. Az sem lehet kétséges, hogy kettejük közül melyiknek származott több hátránya a szomszédi viszonyból. Elsősorban történelmi, politikai és gazdasági téren beszélhetünk viharos kétszáz évről, de Mexikó filmkultúrája sem ismerhető meg anélkül, hogy ne kerüljön szóba az északi „nagy testvér” hatása.

Lemeztelenített női lélek – Beszámoló az EVA Filmmakers Festről

Mélyrehatóan őszinte, intim hangulatban zajlott az ország első női filmrendezőknek dedikált filmfesztiválja Sepsiszentgyörgyön. A hét napon át tartó, hét női rendező nevével fémjelzett esemény párbeszédei főként arra keresték a választ, hogy milyen nőként alkotni Romániában és Magyarországon. Kocsis Ágnes rendező, Dana Bunescu vágó, hangmérnök és társrendező, Vincze Teréz filmesztéta, Flora Pop zeneszerző, Felméri Cecília rendező, Carmen Lidia Vidu multimédiás rendező beszéltek személyes tapasztalataikról. Kiemelt eseménye volt a fesztiválnak a Fám Erikára való emlékezés, mely során Kóstoló című portrésorozatának a Kali Ágnessel készült interjúját láthattuk.

„Bizonyos szempontból súlyosabb a helyzet, mint Aczél elvtárs idejében” – Interjú Nagy Ervinnel

Hosszabb filmes szünet után a Terápia című sorozatban tűnt fel az arrogáns vállalkozó, Máté szerepében, játszott a Testről és lélekről című filmben, majd a Kincsem főszerepében láthatták a magyar nézők százezrei. Bár színpadon többször alakított komikus szerepet is, mozivásznon először Bodzsár Márk szocialista vámpírvígjátékában, a Drakulics elvtársban figurázta ki a „macsó ősbunkót”. Nagy Ervinnel a film kolozsvári díszbemutatója előtt beszélgettünk, többek között arról mesélt, hogy milyen gyerekkori emlékeket hozott fel a film, miért alapmű színészeknek Ceaușescu tárgyalása, mit gondol Andy Vajnáról, és mit szeretne még szakmai szinten elérni.

Filmipar Európában – 5. rész. – Közvetlen filmtámogatási rendszerek

A nemzeti, kulturális identitás megőrzése és a filmipari kapacitásaik lehető leghatékonyabb kihasználása és annak járulékos hasznai miatt szinte valamennyi európai állam fontosnak tartja saját filmiparának, filmművészetének fenntartását, fejlesztését. A kulturális és gazdasági célokat szolgáló állami támogatások egyik formáját a közvetlen támogatások jelentik, azaz az egyes államok a központi költségvetés által is finanszírozott szervezeteken keresztül, pályázatok útján juttatják el a filmipari szereplők, illetve a filmipari területek és tevékenységek részére a támogatásaikat.

Filmiskola 11.: Feljegyzések a filmtámogatásról – Variációk egy témára

A filmgyártás az egyik legköltségesebb ipar. Kelet-Európában a más kulturális forrásokból keletkező bevételek egy részéből többnyire államilag felügyelt módon nyújtanak támogatást a nemzeti filmgyártásnak. Ezen túl természetesen törvények, alapítványok, infrastrukturális korlátok szabályozzák az egyes országok filmgyártását. Ha mindezek ellenére mégis elengedhetetlenül fontosnak tartjuk gondolataink képes beszédre való lefordítását és mások számára történő megmutatását, lássuk, mire számíthatunk.