Elfelejtett kultúrák és felfedezett hősök nyomában – Fonyó Gergely: Ocskay László százados, az elfelejtett hős; Páskándiné Sebők Anna: Búcsú (Az erdélyi magyar zsidó kultúra nyomában)

A Holocaustról, vagy a háború utáni zsidó életutakról filmet készíteni egyre nagyobb kihívást jelent, hiszen a nézőknek egyre emelkedettebb az ingerküszöbük. Pedig elmondanivaló még bőven akad, ahogyan ezt Fonyó Gergely és Páskándiné Sebők Anna filmje is bizonyítja.

Közönségfilmek a 34. Magyar Filmszemlén – Játékfilmek versenyben szekció. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

Mint minden felosztásba, a Filmtett ez évi tudósítóinak filmtermés-csoportosításába is vegyül némi önkényesség. Az ok nyilvánvalóan az, hogy a termekből, hivatalos sajtóbelépőkből és önnön szemeink okán egyikünk sem lenne képes az összes versenyben lévő nagyjátékfilmet végignézni. Így alakul ki a klasszikus művészfilmek, a közönségfilmek és a különutas filmek csoportja, ám a határok meglehetősen képlékenyek. Lássuk azokat a mozikat, amelyek a vég felől nézve is (szélesebb) közönségbarát sztorival, kép- és kamera-technikával, színészekkel és poénokkal dolgoznak.

Szenzorióda – A hely locsogó szelleme – Szenzor magyar-román Filmszemle, Sepsiszentgyörgy

Most, ahogy kitettem az orrom elé a Szenzor sepsiszentgyörgyi magyar-román filmszemle katalógusát, hogy írjak neked pár sort, látom, mennyire jó ötlet volt ez a név. És mennyire ötletes volt Damokos Csaba fotómontázsa (a szemle jelvénye), és mennyire elmaszatolták különféle extra számítógépes trükkökkel a rendezvény katalógusának borítóján. Satöbbi. De hát te úgyis a filmekre volnál kíváncsi.

Álomgyár – Összeállítás a Budapest Filmstúdióról

Az a szó, hogy „filmstúdió" legtöbbünkben hatalmas műtermek, sietős producerek, hadonászó rendezők és körülrajongott filmcsillagok képét idézi fel. Ez lenne Hollywood. Abból is inkább a mítosz. Álomgyár című rovatunkat egy igazi, Erdélyhez nemcsak földrajzilag közel álló filmstúdió bemutatásával kezdjük. A Budapest Filmstúdióban egy éve történt a stafétaváltás. Az új csapat átlagéletkora harminc-harmincöt év, több itthonról ismerős arcot látni. A stúdió hat munkatársával beszélgettünk el.

A történet az üzenet – Beszélgetés Fonyó Gergellyel

„Az egyik legnagyobb alapélményem Buñuel volt, évekig ott hordtam az ingem zsebében az átvágott szem fényképét Az andalúziai kutyából. Akkor húsz éves voltam, most harmicnégy vagyok. Hogyan boldogul egy filmrendező? Szerintem folyamatosan filmeket kellene forgatnia. Tíz évig csinálni egy filmet – nagyon romantikus, de nem lehet egy perspektíva. Nekem ez a foglalkozásom, ez a szakmám, én ezt művelni szeretném."