Hollywoodi lidércnyom – Ethan és Joel Coen: Hail, Caesar! / Ave, Cézár!

A fivérek új filmje egyszerre szeretetteljes szerenád, vitriolos vádirat és nosztalgikus nekrológ Hollywood (első) aranykorához – pontosabban közvetlenül az aranykor utánhoz, az alkonyhoz, amikor már felbukkant a láthatáron a tévé, meghozták az első trösztellenes határozatokat a nagyok ellen, de a mogulok még magabiztosan pöffeszkedtek székeikben.

A filmalkotásokkal kapcsolatos szerzői jogok szabályozása Magyarországon. 2. rész

Gyakorlati kérdések megválaszolásával folytatjuk tegnapi cikkünket. Kiderül többek közt, hogyan lehet egy filmalkotást nyilvántartásba vetetni, mit jelent a magyar részvételi arányok szerinti besorolás, hogyan kaphat egy mozi „art” minősítést,és milyen szabályok vonatkoznak a filmforgatásokra, hogyan lehet például beszerezni a kellékfegyvereket, mi a helyzet a védett természeti területen zajló forgatásokkal vagy milyen zenéket és milyen feltételekkel lehet filmekben felhasználni.

Nagy emberek, kis történet – Sacha Gervasi: Hitchcock

Díjszezon-kompatibilisnek tartották, a Hitchcockról készült újdonsült mozi mégis csöndesen meghúzódott törtető nagytestvére, a Lincoln árnyékában. A mellőzöttség legfőbb oka talán az lehet, hogy Gervasi filmje – habár felettébb szórakoztató – észrevétlenül simul bele az anekdotikus életrajzi históriák manapság divatos trendjébe.

Hol zsarnokság van – Dzsafar Panahi, Mojtaba Mirtahmasb: In film nist / Ez nem egy film

Kalandfilmbe illő történet: az elnyomó rezsim börtönbüntetésre ítéli a rendszert kritizáló művészt, aki a tilalmat megszegve házi őrizetben forgatott filmjét egy tortába rejtett USB-n csempészi ki az országból. Panahi viszont se kalandot, se pátoszt nem másolt az ominózus USB-re: nem-filmjét fogságának egy átlagos hétköznapjáról forgatta.